Jó nekünk!

A minap írtam egy bejegyzést, "Le a nyugdíjasokkal!" címen. Ezt egy kicsit vidám, ironikus írásnak szántam. Amikor az ember ironizál, akkor a meglévő állapotot sarkítja, eltúlozza. Olyan ez mint a karikatúra. Az is akkor jó, ha a meghatározó vonásokat eltúlozzuk. Nos így gondoltam én is. Akkor még nem gondoltam, hogy kormányunk már olyan mélyre is süllyedhet, hogy a gondolatomat komolyan véve, tényleg támadást indít a már nyugdíjba vonult emberek ellen is. Nem elég, hogy elvettek egy év nyugdíjat mindenkitől aki bátorkodott a magánnyugdíjpénztárban maradni, nem elég, hogy megalázni készülnek minden valóságos betegségben szenvedő rokkantnyugdíjast, nem elég, hogy elveszik a rendőröktől, tűzoltóktól a kedvezményes nyugdíjat, most megtámadják a már nyugdíjban lévő embereket is.

Soha sem tagadtam, hogy nem vagyok híve a FIDESZ-nek. Ezzel együtt úgy gondolom, hogy szemben velük, én elismerem, hogy ha problémája van az országnak, akkor tenni kell ellene, még akkor is, ha az intézkedések időnként fájnak. Ilyet már láttunk az elmúlt húsz évben jó néhányszor. És mindannyiszor elviseltük, hogy zsebbe kellett nyúlni azért, hogy egy tyúklépéssel közelebb legyünk a hőn áhított nyugati életszínvonalnak, de legalább ne kerüljünk még messzebb tőle. Elviseltük a rendszerváltás utáni első négy évben a rettenetes méretű inflációt. Elnéztük, hogy a kormány elképesztő mennyiségű hibás intézkedéssel kiárusította az országot. Kárpótlás címén, a szerencsétlen meghurcolt, kirabolt polgárok jóhiszemű közreműködésével, átjátszották az egész gazdaságot és az ország területét néhány ember kezébe. Elnéztük, hogy a második kormány először ezeket az intézkedéseket megpróbálta ellensúlyozni, majd amikor kiderült, hogy ezen többet bukunk mint keresünk, az egész problémát a nyakunkba sózta. Elnéztük, hogy a harmadik kormány félretéve minden józan gondolatot, ostobábbnál, ostobább gazdasági csűrcsavarral megpróbálták a nép többségét a saját oldalukra állítani. A pechük az volt, hogy a magyar ember sokkal okosabb annál, mint, hogy ezt hosszú távon egye. Elnéztük, hogy a harmadik és negyedik kormány tehetetlenül és töketlenül, de legalább tisztességesen próbált eredményt elérni. Mondom tehetetlenül és töketlenül. Ha ez nem így lett volna, akkor legalább egy nagyobb ívű intézkedés keresztül mehetett volna. Amit pedig sikerült megoldani, jelesül tisztességesen szétverték a fővárost rettegésben tartó csőcseléket, azt a mai kormány egyszerűen bűntettnek minősítette. Ma már nehezen viseljük azt az arcátlanságot, hogy megint rajtunk veri le a politika a gyermeteg játékainak  a költségét, de még annyira sem méltatnak, hogy olykor elnézést kérjenek amiatt, mert halvány köze sincs a tetteknek az ígéretekhez. 1998-ban Varga Mihály egyszer azt mondta: Ne akarjanak már minden, a kampányban elhangzott ígéretet leverni a kormányzó párton. De igen, nagyon ideje lenne már egyszer rendesen pofán vágni azt aki nem tartja be az ígéretét! Egy új munkahelyen, ha nem bizonyítom be, hogy méltó vagyok munkaadóm bizalmára, kirúgnak. Ezért van a próbaidő. Ez a kormánynak négy év. Ez tragédia.

Nagyon remélem, hogy három év múlva újra felébred a magyar ember és nem eszi tovább ezt a hazug, pökhendi, képmutató és cinikus kormányzást.