A tudomásomra jutott, hogy megtalálták a devizahitel elterjedéséért bűnös maffiát. Egy kicsit én is nyomoztam és az egész történet összeállt.

A 2000-es évek elejére beszűkült a szervezett bűnözői csoportok mozgástere. Új területet kellett felkutatni, hogy bevételeiket növeljék, de legalábbis szinten tartsák.

Egy alkalommal egy külvárosi étterem hátsó külön termében összeültek a keresztapák és tanácskozásba kezdtek. A teremben egy nagy asztal volt összeállítva, amit körbe ültek. a testőrök körben a tanácskozók mögött, illetve az ajtóban és ablaknál álltak, hogy felügyeljék a teljes bezárkózást. Már órák óta tárgyaltak, a termet hatalmas cigaretta és szivarfüst borította be. A tárgyalás egyre ingerültebben zajlott nem volt már messze a káosz, amikor az egyik csendesen megjegyezte, hogy banki vonalon kellene elindulni. Neki rögtön van egy ötlete. Az egyik bankban dolgozik az egyik lekötelezettje, akinek valamikor segített és ennek viszonzását pont ideje volt kérni. Az előző nap már lefojtatott vele egy baráti beszélgetést, aminek a végén bár elfúló hangon, de érthetően elmondta az ember, hogy a bankoknak van egy óriási ötlete, amit még egyfajta koncepcióként tartalékolnak későbbre. A tárgyalók azonnal az információ birtokosa köré gyűltek és nagy figyelemmel hallgatták.

Másnap kézbe vették a szervezést a consiglierek.

Több csapatra osztották az embereket. Egy csoport kapta feladatul a bankigazgatók meggyőzését a félkész termék véglegesítésére és forgalomba hozására. Nem volt egyszerű. Az igazgatók között volt, aki azt mondta, ebbe később belerokkanhat a bank. Más azt, hogy ezt nem tehetik meg az utca emberével. Volt olyan, aki a mellét verve üvöltötte, hogy őt bizony senki nem kényszerítheti, hogy elvei ellenére bármit megtegyen.  A meggyőzést művészi fokon értő és gyakorló emberek viszonylag hamar célhoz értek. Az egyik bankárnak levágott lófejet tettek éjszaka az ágyába. Másnak elrabolták a családját és postán elküldték a felesége kisujját. Az egyszerűbben gondolkodó végrehajtók sajnos keményebb eszközökhöz is nyúltak. Egy ízben felrobbantották az egész igazgatói irodát igazgatóval együtt, majd egyszerűen beültették a vezetői székbe a saját emberüket.

A másik csoportra várt az a feladat, hogy szólítsa meg a tömegeket és kezdjenek értékesíteni. Itt is változatos módszereket alkalmaztak. A gátlástalanabbak kést szorítottak minden lakástulajdonos és leendő lakástulajdonos nyakának, és aki nem írta alá a szerződést egyszerűen megölték. Az okosabbja félrevezetett mindenkit, akivel tárgyalt és így értek el eredményt. A legjobbak kidolgoztak egy eladástechnikát, amivel azt is meggyőzték, aki egyáltalán nem akart semmilyen hasonló szerződést kötni.

A gép, olajozottan beindult. Az emberek kötötték a szerződéseket, a megfélemlített bankigazgatók meg fizették a gigantikus jutalékokat. Az emberek a hazugságokat maradéktalanul elhitték és hihetetlen lelkesedéssel álltak a kérdéshez. Naiv módon ették az, egyébként kétségtelen és aljas félrevezetéseket. Már olyan is történt, hogy egyesek minden kényszer nélkül, önkéntesen keresték meg a bűnözői csoportokat, hogy üzletet kössenek. Ahogy fogyott a behálózható létszám, úgy kezdtek felhajtani teljesen leszegényedett embereket és elhitették velük, hogy ettől gazdagok is lehetnek.

Egyszer csak beütött a krach. Kiderült, hogy ilyen csoportok a világ másik oldalán is dolgoznak, akik már ennél is gátlástalanabbak voltak és ebbe belerokkant a rendszer. A válság végigsöpört az egész világon, elérte Magyarországot is. A politikusok tömegesen hülyézték le az hitelfelvevőket, a bankokat külön adókkal büntették, csak a főbűnösök maradtak meghurcolás nélkül. A hitelközvetítő banda most végre fókuszba kerültek.

Azt már csak remélni tudjuk, hogy a bűnüldöző szervek az ügy végére érnek még ebben az évezredben. Bár ismerve az ilyen csoportokat, várhatóan négyszáz évre titkosítani fogják a megismert adatokat, legalább visszamenőleg megbüntetjük az örököseiket.

Le a hitelközvetítő bagázzsal! Ezt ki merem jelenteni még akkor is, ha tudom közvetlen életveszélybe sodrom ezzel magamat, az egész családomat és még a barátaimat is. De amilyen vérszomjasak, lehet, hogy még az ellenségeim is retteghetnek.