Ha én lennék a miniszterelnök, nem félnék a bukástól, mert megelégednék négy év kormányzással, aztán a nép dönt.

Ha én lennék a miniszterelnök, csak kétféle embert ismernék. Egyik segíti az ország felemelkedését, a másik akadályozza. Aki nem akadályozza, az egyben segíti.

Ha én lennék a miniszterelnök, szakembereket jelölnék minisztereknek, és előre nyilvánosságra hoznám a felkértek névsorát. Ha nem tetszik az én gondolkodásom és emiatt nem vállalja, álljon a nyilvánosság elé, és mondja, hogy nem segítek.

Ha én lennék a miniszterelnök nem érdekelnének a pártkatonák. Aki párt alapon szavaz, az hazaáruló. Annak nem a haza fontos, hanem, hogy az ő általa képviselt társaságnak legyen igaza.

Ha én lennék a miniszterelnök a múlt bűneinek kutatására, csak két forintot adnék, míg a többit a fejlődés lehetőségének a kutatása kapná.

Ha én lennék a miniszterelnök, nem az okokat keresném, hanem a lehetőségeket.

Ha én lennék a miniszterelnök, nem pénzzel tömném az embereket, hanem lehetőségekkel. Nem pénzt fizetnék a gyerekvállalásért, hanem biztonságot adnék. Ez csábítóbb lenne.

Ha én lennék a miniszterelnök, nem adókedvezményeket adnék a vállalkozásoknak, hanem piacot biztosítanék.

Ha én lennék a miniszterelnök, AKARNÉK jó kapcsolatban élni minden szomszédunkkal. A rossz szomszédság török átok.Nagyon sokba kerül.

Ha én lennék a miniszterelnök, erősíteném a kormány munkájának kontrollját, mert több szem többet lát és mindenkit a jobbítás szándéka vezet.

Ha én lennék a miniszterelnök...

Aztán megszólalt az ébresztő óra és felriadtam. Sajnáltam, mert legalább egy rövid ideig jól éreztem magamat.