Jó nekünk!

Érdekesek vagyunk mi Magyarok. Biztosan sokan felkapják a fejüket, és ha nagyon akarnak még fognak is az írásomban kivetni valót találni. Nem akarom a magyar embert szidni, hiszen én is az vagyok. De akár lehetek kritikus, hiszen magammal szemben bármit megengedhetek.

Érdekesek vagyunk mi Magyarok. Mindig rendkívül szorgalmasaknak tartottuk magunkat. És ez így is volt. Azt mondta mindenki, ha a magyart megfizeted, bármilyen teljesítményre képes. És ez így is volt. Ma ez már nem ennyire egyértelmű. Ipari szinten foglalkozunk adócsalással, munkakerüléssel, és egyre többször hallani:”utálom a munkahelyemet”. Ez régen nem volt divat. Ma már a lojális munkatársak vannak kisebbségben.

Érdekesek vagyunk mi Magyarok. Irigyen tekintünk a fejlett nyugati országokra, de nem vagyunk hajlandók másolni őket. Nem mindent kellene, hiszen hol maradna akkor a saját arcunk. De a módszerek másolhatók, csak a szándék hiányzik. A BKV a tönk szélén áll. Lassan egy éve állnak megvásárolt használt, de kiváló állapotban lévő trolibuszok a telepükön, mert a hatóság nem tudja eldönteni, hogy kötött pályás, vagy gumikerekű jármű. Az, hogy nem volt a vásárlás pillanatában rögzítve, hogyan kell eljárni, az egy dolog, de közel egy évig döntésképtelenül, bénultan ülni az ügy felett, nyugaton példa nélküli.

Érdekesek vagyunk mi magyarok. Bő húsz évvel ezelőtt alig vártuk, hogy megszabaduljunk a szocializmus dogmáitól, megszabaduljunk a korlátainktól és megszabaduljunk az akkor még hitt ellenségektől. Ehhez képest, soha ilyen széthúzás nem volt ebben az országban. Nem az a baj, hogy politikai pártok vezetői, képviselői köpködnek egymásra, hiszen nekik ez a dolguk. Másképpen nem tudnak megmaradni a hatalomban, csak ha bebizonyítják, hogy ők jobban csinálnak valamit, mint a másik. Ha úgy van, ha nem. A baj az, hogy a nép is eszi ezt a stílust és hajlandó birokra menni az istenített vezetőkért. Barátok, szomszédok, munkatársak néznek ferdén egymásra. Mindenki sandán vizslatja a másikat, vajon melyik pártra szavazott, mert ha másikra, akkor azzal többet nem állnak szóba.

Érdekesek vagyunk mi Magyarok. Régi mondás, hogy Magyarországon mindenki ért a politikához és a focihoz. Bizony ezen kívül minden egyébhez is. Mi magyarok meg vagyunk győződve, hogy mindent a legjobban és mindenből a legjobbat csináljuk. Az, hogy nem tudjuk utána eladni, az nemzetközi összeesküvés eredménye. Abban a hitben ringatjuk magunkat, hogy a mi borunk a legjobb a világon, de a franciák nem engedik be a piacra. Nagyon jó amit mi csinálunk, de ha a legjobb lenne, akkor Magyarországon milliárdos szőlészek, borászok, mezőgazdászok, ipari termelők lennének. Ehhez képest folyamatosan csökken a termelés és a fogyasztás is. Talán érdemes volna szétnézni, hogyan csinálják a nálunk eredményesebbek. De az önérzetünk ezt nem engedi.

Szeretek magyar lenni. Ez az egyik legszebb a világon. Kár, hogy néha olyan gyerekesen viselkedünk, hogy ettől nem is várható a jólét. Szeretnénk olyan szépen, tisztán élni, mint az osztrákok, csak ne kelljen takarítani. Szeretnénk annyi nyugdíjat kapni, mint a németek, csak ne kelljen félretenni. Szeretnénk olyan szociális hálót, mint a kanadaiak, csak ne kelljen adót fizetni. Szeretnénk mindent jól csinálni, csak ne úgy mint mások. Japán a háború után egy lepukkadt, meggyalázott, csóró ország volt. Aztán elkezdtek úgy csinálni, mint mások. Ma már mások szeretnék úgy csinálni, mint ők. Kína az ő példájukat követi. Koppint másokat, közben nem adja a saját arcát. Az eredmény, irigylésre méltó.

Csak egyszer végre ne csak az irigység maradjon nekünk!