Hónapról-hónapra jobban élünk. Állítólag. Pedig hihetetlen rossz irányba megy az ország. Van egy család akik fontosak számomra. Kedvesek, vidámak. Két felnőtt ember, akik a legjobb korban vannak. Negyven évesek. Most már nem csak okosak, de bölcsek is. Nem csak ügyesek, de tapasztaltak is. Nem csak értenek a szakmájukhoz, de már tudják, hogy érdemes szorgalmasnak is lenni. Egy fiuk már dolgozik. Ő ha nagyon fiatal is, már éli az életét. Két általános iskolás fiuk is van. Udvarias, vidám, kedves gyerekek. Tisztelettudóak. Olyanok, mint a szüleik. A két szülőnek még húsz-huszonöt aktív évük van. A gyerekek a jövőnk zálogai. Tényleg azok. Nagyon szeretem ezt a családot. Rengeteget beszélgettünk életünkben, rengeteg élményt szereztünk egymásnak. Volt olyan dolog az életünkben, amiben száz százalékig egyetértettünk, volt amit időnként megvitattunk. Egy dologban nem értettünk soha egyet. Ez a politika volt. Ők alig várták a kormányváltást, én féltem tőle. 2010-ig olyan vállalkozást üzemeltettek, amiből sosem gazdagodtak meg, de köszönhetően szakértelmüknek és szorgalmuknak, nagyon szépen megéltek belőle. Majd eltört valami. Olcsó dolog lenne, ha azt mondanám: Tessék itt az új kormány, most már éljetek vele! Nem én ezt nem mondom. Különösképpen azért nem, mert mi barátok vagyunk, tehát nem örülünk ha a másiknak valami nem jó. Márpedig nem jó. Nem jó, mert nem tudnak megélni rendesen. Döntöttek. Néhány hónap próba után, úgy döntöttek, életük további részét Ausztriában fogják leélni. Néhány nap múlva elindulnak, és nem tudom mikor fogunk legközelebb találkozni. Igazi barátok sosem vesznek el egymás számára, de sajnos elszakadni lehet. Nos az élet elszakítja tőlem a barátaimat.
Vegyes érzéseim vannak
Irigylem őket. Nem tőlük irigylem, őket irigylem.
Irigylem a bátorságukat. Irigylem mert ha annyi idős lennék mint ők, én is bele mernék vágni. Szurkolok nekik, mert megérdemlik a sikert. Sajnálom őket, de valójában magamat sajnálom. Örülök neki, mert tudom, hogy mindig is összetartó család voltak, és amit most lépnek, ez is ezt fogja erősíteni.
El kell fogadnom. Jó utat, sok sikert kívánok!
Sajnos mindannyiunknak el kell fogadnia, hogy a fiataljainknak itt már nem sok keresni valója van. Az a nagy gond, hogy felpörgött egy olyan lendkerék, amit évek kellenek, hogy leállíthassuk, és akkor még csak a növekedési folyamat áll le. A kivándorlás most már a következő tíz évben nem fog leállni. Ezalatt milliós lesz az elhagyók létszáma. Pedig egy millió, mára több mint tíz százalék.
Ki fog ez ellen valamit tenni?
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.