Jó nekünk!

Tegnap volt egy éve, hogy két fiatal lány meghalt a West-Balkán rendezvényén kitört pánikban. Biztosan meghökkennek majd, amikor azt írom, hogy a két szerencsétlenül járt lány halálára szükség volt. Ők egy kicsit hősök. Talán nekik köszönhetjük azt, hogy végre többen felkapták a fejüket, hogy ma a diszkókban időzített bomba ketyeg és csak idő kérdése, hogy mikor, és csak szerencse kérdése, hogy mekkorát robban. Két újabb fiatalnak kellett meghalnia ahhoz, hogy felébredjenek a hatóságok, a szülők és magukba szálljanak a meggondolatlanul, csak a bevételt hajszoló rendezvényszervezők is. Továbbá magukba kell szállnia maguknak a fiataloknak is, akik meggondolatlanul, néhány jó óra reményében betolongtak ezekre az eseményekre. Nem gondoltak arra milyen veszély fenyegeti őket, és az sem érdekelte őket, hogy valójában minősíthetetlenül rosszul szórakoznak. A rossz szórakozás is lehet buli, lehet kaland. Igen, de a kaland mindig veszélyes. Ez itt is bebizonyosodott. És még nagyon sok helyen bebizonyosodhatott volna, ha a Isten nem itt, hanem máshol érvényesítette volna figyelmeztető szándékát. Meg kell, hogy mondjam én nem értem a mai fiatalság szórakozási szokásait. Na persze ez korosztályi probléma. Az én szüleim sem értették a miénket. Ez eddig akár természetes is lehetne. A gondom nem az, hogy miért szórakoznak ma másképpen, miért hallgatnak más zenét, miért táncolnak máshogy. A gondom az, hogy miért éjszakai kaland egy diszkó, a gondom az, hogy öntik magukba az alkoholt mérték nélkül a fiatalok, a gondom az, hogy nem értem mit keresnek a diszkókban éjszaka fiatalkorúak. Ezek a problémák nem korosztályi különbségek, hanem a józan ember és a meggondolatlan ember gondolkodása közötti különbség. Miért mehetnek el éjszaka bulizni, felügyelhetetlen kalandokba belevágni tinédzserek, gyerekek? Miért engedik be őket a diszkókba? Ha már beengedték őket miért ihatják részegre magukat? A mi korosztályunk is járt diszkóba, hiszen ez nem mai találmány. Ezek a programok 22 és 24 óra között véget értek. Ha berúgtam mint az árvaszamár, akkor kiraktak. Ha még randalíroztam is, oda többet be sem tehettem a lábamat. Alapvetően rend volt. Legalább is relatíve. Nem örültünk volna ha illedelmesen kellett volna a széken ülni és kólázni. Nem is kellett. De voltak határok, amit betartottunk és betartattak velünk. Az írás elején azt írtam újabb haláleseteknek kellett bekövetkeznie. Ne felejtsük el azokat a fiatalokat, akik az elmúlt évek alatt diszkóbalesetben haltak meg. Ezek a balesetek is visszavezethetők a "modern" diszkógondolkodásra. Tudom, hogy jobb whisky mellett szórakozni, mint ásványvízzel. De talán a rendőrség is jobban figyelhetne a diszkók elől elinduló autók vezetőire. Talán a diszkóba autózó fiatalok szülei is jobban odafigyelhetnének a gyerekeikre. Talán az egész társadalom figyelhetne a jelenségre. Nem lehet száz százalékig kiszűrni a baleset lehetőségét, de odafigyeléssel csökkenteni lehet. Mi sem bizonyítja jobban mint a két fiatal halála óta eltelt idő statisztikája.

Jó ha a politika odafigyel a demográfiai folyamatokra, de talán arra is oda lehetne figyelni jobban, hogy a diszkókra olyan helyen adok ki engedélyt, ahonnan autó nélkül is haza lehet jutni, ha olyan helynek adnak engedélyt, akik képesek kiszűrni a fiatalkorúakat, a renitenskedőket, ezzel megóvni jó néhány gyerek életét.

Jó lenne, ha a szülők végre elhinnék, hogy nem elég autót adni a gyerek feneke alá, vagy egy pontos órát a kezére csatolni, nem elég a szájába rágni, hogy másnap is van nap, haza kellene jönni, ellenőrizni kellene hová megy és esetlegesen megtiltani neki.

Érdemes tenni a fiatalokért, sajnos látjuk, hogy a jövő nemzedéke egyre nagyobb kincs. Vigyázni kell rájuk.