Jó nekünk!

Egy francia szatirikus újság folytatva jó néhány ország példáját játszik a tűzzel. A lapban Mohamed karikatúrák jelentek meg. A lap főszerkesztője arra hivatkozik, hogy nem a címlapon van, ezért akárki nem láthatja, csak az aki megveszi a lapot. A főszerkesztő azóta rendőrségi védelmet kért és kapott. Most miért fél? Akárki nem bánthatja, csak az aki olvassa a lapját. Ayrault francia miniszterelnök a következőt nyilatkozta: "Olyan országban élünk, ahol a véleménynyilvánítás szabadsága biztosított, és a karikatúrák szabadsága is". "Ha valaki tényleg sértve érzi magát és azt gondolja, hogy átlépték a jogi határokat - hiszen jogállamban élünk, és a jogállamot teljesen tiszteletben kell tartani -, akkor az a bírósághoz fordulhat".

Honnan ez a fennhéjázó cinizmus? Miért ez a pökhendiség? Miért jó mások érzéseinek gátlástalan megalázása?

Biztosan én vagyok túl értetlen, régimódi. De bizony én ezt nem értem.

Nem értem, hogy miért esik jól embereknek más szentségeibe belegyalázni.

Nem értem miért nem fogadjuk el, hogy az iszlám világnak is meg van az általuk tisztelt Isten akit nem akarnak hagyni, hogy bárki kénye-kedve szerint sértegessen, gúnyoljon.

Nem értem, hogy miért engedi meg magának a nyugat újra és újra, hogy visszataszító módon, a demokrácia félreértelmezésével takarózva, veszélybe sodorja ártatlan emberek millióit.

Persze most elkezdhetünk arról beszélgetni, hogy az iszlámhívők milyen erőszakosak, hogy mindenkit el akarnak pusztítani, akinek nem Mohamed próféta az isten. Hivatkozhatunk arra, hogy az elmúlt évtizedekben hány ártatlan ember halt meg az arab terrorizmusnak köszönhetően. Szerintem ez éppúgy mellébeszélés lenne, mint ahogy mellébeszélés az is, amikor a terroristák vallási indokokat hoznak fel tettük megmagyarázására. Tudjuk jól, hogy az iszlám sem szól arról, hogy semmisítsd meg a hitetleneket. A demokrácia sem arról szól, hogy erre hivatkozva bárkibe belerúghatok, beletaposhatok, bárkit megalázhatok. Majd' minden országban van törvény a gyűlöletbeszédre. Micsoda képmutatás az, ha ezt más ruhába öltöztetem, akkor már bárkinek a képébe vághatom. Ha a kutyaszart a nappali szőnyegére dobom, akkor is kutyaszar marad, ha papírt teszek alá. Mikor tanulja már meg a nyugati világ, hogy nem illik, nem szabad másokat lenézni, megalázni? Mikor tanulják már meg, hogy ezt nem tehetik büntetlenül? Mikor veszik már észre, hogy az egész világot (a sajátjukat is) tönkreteszik ezzel a nagyképű viselkedéssel?

Tudom ezek csak levegőbe kiáltott szavak. Nem tehetek semmit, hogy az állandó ellenségeskedést megakadályozzuk. Nem tehetek semmit az ellen, hogy vétlen áldozata legyek egy mások által kiprovokált tiltakozásnak.

Egyet tehetünk. Nem megyünk olyan helyre, ahol ez megtörténhet. Nem megyünk sehova. Még jó, hogy lebontottuk a vasfüggönyt és kinyílt a világ.