Jó nekünk!

Kedves Natasa!   

Nem gyűlöllek. Nincs miért. Évekkel ezelőtt úgy döntöttél, hogy a hazád helyett Magyarországot választod sikereid kiinduló pontjának. Akkor mindenki örült, mert jöttél. Aztán évekig mindenki örült, mert a teljesítményednek köszönhetően, ha jól számoltam világversenyeken 38-szor csendült fel a Magyar Himnusz. Azt gondolom, hogy örülhetünk, hogy itt voltál. A profi sport ilyen. Ma itt, holnap ott. Senkinek nem könnyű, mégis a józan ész váltásért kiált. A szív Téged most hazaparancsolt. Azt gondolom jogod van hozzá. És mindenkinek azt javaslom értse meg a döntésedet. Mi magyarok meg tudtunk bocsátani Puskás Öcsinek aki ízig vérig magyar volt, mégis el tudott menni. Ő csak egy a sok millióból, aki elhagyta a szülőhazáját, de mindegyiknek megbocsátottunk. Miért lenne pont Veled szemben ellenérzés, amikor Te HAZAMÉSZ.

Na persze érts meg minket magyar szurkolókat is! Ma azt érzi mindenki, hogy amikor segítő kézre volt szükséged, jöttél, amikor már egyedül is boldogulsz elmész. Szerintem ez is megbocsátható, hiszen minden macska nő, és minden nő egy kicsit macska. És bizony a macska ilyen. Ha hajlandó vagy etetni, ő hajlandó hagyni, hogy megsimogasd. de ha jól lakott, tovább nincs simogatás. Tudom, hogy ezzel most magamra zúdítok jó néhány nő haragját, de hát már annyit viszek így is, hogy ez a kicsi már nem fog ledönteni a lábamról.

Szívemből azt gondolom, hogy nem csak viszel adtál is. Arra vigyázz, hogy ne beszélj butaságokat. Nagyon rosszul hangzott, amikor azt feszegetted, hogy sosem érezted itthon magadat. Bizony mi befogadtunk. Az, hogy ezt Te nem érezted, a Te hibád. Ez a nép ilyen. Kevés embert fogad be és nehezen enged el. Nehezen bocsát meg. Nem az a gond, hogy menni akarsz, csak vigyázz mit mondasz, mert ha eljátszod azt amit elnyertél sosem kapod vissza.

Natasa! Nagyon sok sikert kívánok a további pályafutásodra. Sajnálom, hogy elmész, de elfogadom a döntésedet.