A közelmúltban vonattal utaztam. Egyik budapesti pályaudvarról indultam. A programom úgy hozta, hogy fél órával az indulás előtt már kint voltam. Leültem egy padra és elővettem olvasni valót. Nemsokára mellém telepedett egy hajléktalan férfi. Piszkos, elhasznált ruhában, borotválatlanul, elhasznált szagokat terjesztve maga körül. Szakadt vállra akasztható táska volt nála. Miután leült elővett táskájából egy műanyagflakonos Cserszegi fűszerest. Már csak félig volt. Meghúzta, piszkos kabátja ujjába beletörölte a száját, visszazárta az üveget, és berakta a táskájába. Testtartásán látszott, hogy beszélgetni szeretne. Én nem voltam meggyőződve, hogy ez lesz életem legszórakoztatóbb fél órája. Néhány percet még várt, majd megtörte a csöndet.
- Hová utazik főnök?
- Gödöllőre.- válaszoltam.
- Hát az itt van a szomszédban.
- Hál' Istennek. Legalább hamar haza érek.
- Mivel foglalkozik?-kérdezte.
- Pénzügyekkel.
- Az hülyeség! Dolgozni kell, nem ilyen szarságokkal foglalkozni. Én nagyon sokat dolgoztam életemben.
Tudtam, hogy innen vége az olvasásnak, így betettem a könyvembe a papírdarabot amivel jeleztem hol tartok. Behajtottam és beraktam a táskámba. Gondoltam lesz ami lesz, beszélgessünk.
- Maga mit dolgozott?
- Katona tiszt voltam. Főhadnagy.
- És mi történt? Hogy került az utcára?
- A hetvenes évektől voltam katona. Szerettem csinálni. Elég fegyelmezett voltam hozzá és elég paraszt, hogy a feletteseim is szeressenek. Elvégeztem egy főiskolát és szép lassan elindultam felfelé a ranglétrán. Bár rangom nem volt magas, a beosztásaimra mindig büszke volta. Időközben otthon hármas ikreink születtek. Teltek az évek és egyre inkább egyértelmű volt, hogy ebből a fizetésből nem fogom tudni a családot eltartani. Saját kérésre leszereltem. Még nem voltam nyugdíjas korú így azt nem kapok. Elmentem Németországba dolgozni. Még a honvédség segítségével kaptunk öröklakást. Itt éltünk. Időközben örököltünk két lakást. Képzelje el, az egyik egy 160 négyzetméteres lakás volt a Petőfi Sándor utcában. Németországban évekig dolgoztam. Nagyon jól kerestem, de a családdal megromlott a viszony. Feleségem nem tudta viselni, hogy nem vagyok itthon. Hiába volt a sok pénz amit hazaküldtem. Ezekből a pénzekből évek alatt vettünk még két kisebb lakást. A feleségem hisztizése miatt elkezdtem intézni a munkám felszámolását. Nem akartam otthagyni semmilyen elhozható pénzt, ezért ez nem egyik napról a másikra ment. Majd egy év volt mire hazaértem. Amikor hazamentem és becsöngettem a lakásunkba, egy idegen nyitott ajtót. Be sem engedett, az ajtóban tudtam meg, hogy kb fél éve lakik itt, miután megvette a lakást. A következő napokban kiderült, hogy a feleségem az összes lakást eladta. Olyan rohamot kaptam, hogy három hónapig kómában voltam tőle. Felébredésem után még egy ideig a kórházi ágyat nyomtam. Aztán kiengedtek. Azóta az utcán élek, nincs hová hazamennem. A feleségemet nem is tudom hol van, a gyerekeim meg nem állnak szóba velem.
- Nem próbált kimenni újra Németországba?
- Próbált már maga az utcán élni? Nekem ez teljes kudarc. Innen nincs felállás, csak túlélés. Csak az a baj, hogy kurva éhes vagyok és szomjas. Alig várom, hogy bemehessek a szállásra. Ott legalább kapunk egy kis meleg levest meg tudok inni is. A bortól nem múlik a szomjúság az nem a gyomromnak kell, hanem a fejemnek. Tompít. Így könnyebb. Ma már megittam három litert. Így valahogy túlélem. Úgy sem tart sokáig.
Azt vettem észre, már nem zavarnak sem a szagok, sem a látvány, sem a kosz. Iszonyatosan szégyelltem magamat. Szégyelltem magamat, mert a zsebemben néhány forint volt, így egy szendvicsre sem tudtam meghívni. Micsoda különbség így üres zsebbel lenni, mint ahogy ő volt. Engem várt a meleg lakásom, a feleségem, a kutyám.
Az élet nagyon szép, és azt gondolom mindenkinek örülnie kellene a saját értékeinek. Ne akarjunk mindig többet. Azért imádkozzunk, hogy ne veszítsük el ami van. Mert az már sosem jön vissza.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.