Olvasom Bohus Péter tollából az Indexen megjelent cikket. Megértem elkeseredettségét, hiszen minden magyar futball szerető ember sajnálja a mai állapotokat. Természetesen semmi nem történt az idén, ami nem történt volna az elmúlt 20-30 évben. Volt egy-két jól sikerült meccsünk, de ahogyan évtizedek óta a cél előtt most is elbuktunk. nem véletlenül. Sokan őszintén hitték, hogy talán most... Nincs most és nincs holnap sem! Ha tetszik, ha nem. Ezt énekli meg Bohus Péter is. Azzal nem értek egyet, hogy emiatt megpróbálja leértékelni az Aranycsapat teljesítményét. lehet, hogy nem ez a szándék, de ez hallatszik ki a cikkből.
Elismerem, hogy a londoni meccsen kívül számos más látványos, akár szenzációnak számító eredményünk is volt. Ennek örülni kell, de ez semmilyen módon nem kisebbíti azt a tényt, hogy ez a meccs nem csak szenzáció, hanem világszenzáció is volt. Minden nép életét végig kísérik sikerek és kudarcok. Reméljük, hogy sikerből több lesz, de a kudarcot sem szabad elfelejteni. Ma egy sikerre emlékezünk. Jó érzés örülni. A sikerek kovácsai példát mutatnak az egész életünknek.
Bohus Péter többször említi meg, hogy volt a csapatnak egy jó mérkőzése. Nem! Nem egy jó mérkőzése volt! De én tudok örülni ennek az egy meccsnek is, és ezt kívánom mindenki másnak is. Ezek az örömök úgy is egyre inkább csak egy-egy napra korlátozódik. Olyan ez mint az ünnepeink. Nem csak karácsony van minden évben, mégis minden évben egyformán örülünk annak a három napnak. És a születésnapnak is, a névnapnak is, a forradalmainknak is, és még sorolhatnánk.
Az egy másik probléma, hogy a nagy sikerekre és a nagy öregekre való emlékezés időnként gúzsba köti a jelent. A futballban is így van. Olyan teljesítményt várunk el a gyerekeinktől amire nem képesek. Ezért még a mi fiaink! szerintem nincsen jogunk elítélni, megköpködni, meggyalázni, hazaárulónak nevezni őket, csak azért mert van jobb náluk a világon. Ha kidobjuk azokat akik nem érik el a világszínvonalat, akkor mi a Taigetoszt sírjuk vissza, és odaadjuk másnak a szülötteinket. Meg kell tanulnunk tisztelni a más által elvégzett munkát, a más által elért eredményt. Még akkor is, ha szerintünk lehetne még jobban csinálni. Végre nem hangoskodni kellene, hanem teljesíteni. Mindenkinek. Ha nem értesz hozzá, ne beszélj bele. A pályán kívül mindenki okos. A fürdőszobában én is tudok énekelni.
A világ legkönnyebb dolga örülni, ünnepelni, mosolyogni. Hát tegyük meg, mert amilyen könnyű, olyan örömet okoz másoknak.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.