Március 15. Gyerekkorom óta egy gyönyörű, felemelő ünnep. Én a kommunista rendszerben nőttem fel. Volt abban jó rossz mindenkinek. Az iskolában egy igazán szép ünnepünk volt. A Március 15. Aznap mindenki szépen felöltözött, sötét nadrágba, szoknyába és fehér ingbe, blúzba. Mindenki felkötötte a kisdobos, vagy úttörő nyakkendőjét és kokárdát tűzött a mellére. Aznap mindig szép Petőfi, Arany verseket szavaltunk, a hősökre emlékeztünk. Senki nem beszélt szocializmusról, nem volt szó kommunistákról és ellenségeikről. Csak a szabadságharc volt a téma. Örültünk, hogy van a történelmünkben olyan pont, ami összefog bennünket, magyarokat. Sajnos már akkor is belekeveredett a napi politika, amit akkor szigorúan büntettek. Ennek volt rendszerint áldozata, Orbán Viktor, Demszky Gábor, Tamás Gáspár Miklós, vagy Deutsch Tamás, és még sokan mások. Akkor érthető volt, hogy a forradalomra emlékezve előkerült a magyar szabadság ügyének másik, napi vetülete is. Aztán eljött a várva várt rendszerváltás, melynek eredménye képen végre szabadon ünnepelhetnénk közösen ugyanazt az eseményt. Végre nem kell a szabadságról suttogva beszélni, végre nem tiltott olyan felvonuláson részt venni, amit nem az állam szervezett. Végre újra lehetne szép az ünnep. Kár, hogy az én életemben sohasem volt ilyen csúnya. Nem csak az idei tavaszról beszélek. Ez így van több mint húsz éve. Minden politikai erő kihasználja az alkalmat, hogy belerúgjon honfitársaiba, meggyalázva azt az emléket, ami pont a magyar összefogásról szólt. A politikusaink azt gondolják jót tesznek. Pedig ez messze nincs így. Az ő stílusuk, az ő "ünnepi" szándékaik áttételeződnek híveikre és ahelyett, hogy egy napra összeborulhatnánk még mélyebbre vágják a sebet a szétszakított nép testén. És ez így megy évtizedek óta. Nem hallottam politikust, aki Petőfiről, Táncsicsról, Bem Apóról beszélt volna. Mindenki elmondja, hogy a másik oldal népnyúzó, antidemokrata, szemkilövető, fasiszta, stb... Arról senki nem beszél, hogy ugyanolyan magyar a másik, mint azok akiknek köszönhetően volna mit ünnepelni Március 15.-én. Mindannyian magyarok vagyunk, de ezt a politika nem akarja. Hiszen azzal lehet a legjobban érvelni, hogy a másik hazaáruló, hitszegő, magyar ellenes.
Boldogan beszélgetnék olyan emberekkel, akik több politikai oldalról érkeznek, egy asztalhoz ülnek és egy pohár bor mellett arról beszélnek, ki tud többet a magyar szabadságharcról.
Nem adom fel!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.