Jó nekünk!

Beszélgetésbe elegyedtem egy nagyon kedves erdélyi magyar cigány fiúval. Büszke öntudattal vette fel a magyar állampolgárságot is. Hosszú évek óta Magyarországon dolgozik, mint építőipari szakmunkás. Nemrég kihozta a kedvesét is. Boldogságukra felesége teherbe esett. Azonnal neki indultak az útjuknak, orvost kerestek. Hamar lehűtötték őket. A felesége még nem magyar állampolgár, így nem jár neki a terhes ellátás. Az egészségpénztárnál azt tanácsolták nekik, hogy keressenek egy vállalkozást, aki visszamenőleg fél évre felveszi dolgozni. Magára véve ennek a törvénytelenségnek minden ódiumát, fél év járulékát pótlólag fizessék be. Ebben az esetben megkaphatja az ellátást, egyébként csak 300 ezer forint befizetés mellet szülhet Magyarországon. Mindemellett, hiába születik itt, hiába magyar apja, anyja, hiába magyar állampolgár az apja, a gyereket a szállíthatóság pillanatában, lehetőleg három nap múlva "haza" kell vinni Romániába, hogy anyakönyvezhessék. Majd ezután folyamodhatnak a kettős állampolgárságért.

Konklúzióként a következőket mondta:

- Ma Magyarországon annyi pénzt tudunk keresni, hogy ne éhezzünk. Ennyit otthon is keresünk. Nem születhet meg itt a gyerekem, nem lehet magyar állampolgár. Amit mi kaptunk kettős állampolgárságot, azt is feldughatják maguknak, csak azért kellettünk, hogy parádézzanak velünk. El kezdem intézni a dolgaimat és szépen hazamegyek. Ezt már másnak is elmondtam. Azt a választ kaptam, hogy hálátlan vagyok. Nem várok hálát és szerintem nem is tartozom senkinek. Végeztem a munkámat és fizetést kaptam érte. Meg kaptam ingyen az állampolgárságot, de amikor gyökeret is verhetnék, azt mondják, vigyem a gyerekemet Romániába, aztán majd visszahozhatom. És ha nem? Nagyon sok barátom van már itt, de mégis hazamegyek, mert itt nem kellek senkinek.

Nem akarok politikai állásfoglalást tenni, sőt a fiú döntését sem szeretném minősíteni. Én csak el szeretném juttatni többekhez ezt a történetet. Hátha van olyan, aki el gondolkodik rajta.