Jó nekünk!

Munkahelyem egy kb 17-18 milliárd forint bevételt termelő cég. Az eredményeket beszállítók hordják össze szorgos munkával. Az értékesítés koordinációját valamivel több mint húszan látjuk el. A piacon a beszállítók között évek óta mi vagyunk a legkedveltebbek. A vásárlók is Magyarország második-harmadik legkedveltebb cégének tartják. A vásárlók a díjak fizetésével teszik le a voksot, míg a beszállítók részben az eredményekkel, másrészt szavazatokkal nekünk ítélik a legjobb címet. Ha ezt bárki elolvassa, azt mondja: - Öregem, Te megfogtad az Isten lábát. El ne ereszd! Nos, három napja kiléptem, egy másik kolléga néhány nap múlva megy el, ketten jelen pillanatban is munkát keresnek, míg egy munkatársat elküldtek, pedig ha mindenki maradna, is kevesen lennénk. Mi történt hát? Nagyjából egy éve elkezdődött egy elég erőszakos átalakítás. Új módszerek, új emberek, új feladatok, új folyamatok, stb... A beszállítók folyamatosan panaszkodnak, a legrosszabb, legtöbbet szidott konkurensünkhöz hasonlítanak. Ennek így semmi értelme. Az eredmények mínuszosok, a hangulat romlik a munkatársak elmennek. Egy sikeres cégtől! Az átalakítás néhány ember életcélja, akik bizonyítani akarják, nem véletlenül és nem ok nélkül lettek a megfelelő (vezető) székbe ültetve. Kiváló cégek, módszerek, munkatársak vesznek el néhány feltörekvő, fiatal, ambíciója miatt. Nem kell semmit átalakítani, de teszi, mert ha nem tenné megkérdőjeleznék a fontosságát. Ez hatalmas veszteségeket okoz és az országban rengetegen vesztik el az állásukat e miatt. Sajnos, ha jobban belegondolunk, kicsiben az zajlik, mint az egész országban. Csak az országból nincs hová kilépni.

Hát vigyázzunk ne kelljen a munkánk mellett a hazánkat is lecserélni!