Jó nekünk!

"Virágok közt veled lenni tudom szép volna kedvesem

 Virág sincsen, Te sem vagy már, miért hagytuk, hogy így legyen?"

Isten Veled Csaba! Én személyesen nem ismertelek, csak anyukádat. Róla tudom, hogy jó ember. A búcsúztatódon megtudtam, hogy Te is az voltál. Kár, hogy csak most, csak így ismerhettelek meg. Megtudtam, mennyien szerettek, milyen szépen emlékeznek rád, mennyi szép emléket halmoztak fel azalatt a néhány év alatt amit velünk töltöttél. Megtudtam, hogy nagyon szeretted az autókat és a száguldást. Mindenki azt mondta, ezzel együtt egy komoly megfontolt és rendkívül jó autóvezető voltál. Aztán mégis ez okozta a tragédiádat is. Tudom, ha hamarabb ismertelek volna elmeséltem volna, hogy amikor ennyi idős voltam, hogyan autóztam én. Akkor csak Trabant jutott, de hát akkor ez volt. Amit ebből ki lehetett hozni én megtettem. Minden kanyart két keréken vettem. Broadside-okat csináltam a város közepén. Helyben fordultam meg, füstölő gumikkal. Megtehettem. Akkor még alig jártak autók az utakon. Ha ma lennék fiatal, én is nagyobb veszélyben élnék. Nem hibáztatlak, de biztosan megpróbáltalak volna lebeszélni a sebességről. Egyszerűen bölcsebb lettem. Neked ez már nem adatik meg. Pedig nagyon nagy szükség lett volna arra, hogy majd később Te is elmondd miért nem érdemes száguldani. Ezt Te már nem teheted meg. De talán a példád megment másik fiatalt a trgédiától. Én akkor kezdtem visszakapcsolni, amikor egy kedves barátom a családjával együtt karambolózott. Ő még el tudta nekem mondani, hogy vigyázzak. Csodával határos módon megúszták a csattanást, de a barátom élete végéig vitte magával a keresztjét. Kívánom mindenkinek, hogy halálod figyelmeztetés legyen. Ha csak egy ember életét megmented, és ezt látod fentről, biztos vagyok elégedetten fogsz mosolyogni. Ha már így alakult, remélem fogsz mosolyogni még.

Isten Veled Csaba!