Jó nekünk!

Drága Édesanyám! Mondhatnám, hogy nagyon régen nem láttalak már, de hála az életed során mutatott példáknak, annak a szeretetnek, amit egész életedben adtál nekem, képes vagyok rá szememet becsukva, bármikor találkozni Veled. Minden ilyen alkalommal felrémlik valami amit Veled megéltem. Néha a meséid, néha a vigasztalásaid, időnként csak az arcod mikor rám mosolyogsz, de olyan is van, amikor az utolsó pofonra emlékezem. Még a pofonod is megszépült már. Emlékszem, hogy már több órája otthon kellett volna lennem, de Te hiába vártál. Majd amikor megérkeztem, nem bírtad tovább a feszültséget és lekevertél egyet. Akkor nem esett jól, de most már tudom, hogy ez is a mindent elsöprő szereteted miatt volt. Most már tudom, mert nekem is felnőttek a gyerekeim és én is küszködtem időnként velük. Nélküled soha semmilyen eredményt nem érhettem volna el az életben. Sosem felejtem, ahogy mondtad mindig nekem: vigyázz magadra! Annyira hiányzik, hogy el sem mondhatom. Akkor mindig mondtam: ne aggódj anyukám, tudom mit csinálok. Dehogy tudtam, csak azt hittem. Most már tudom, hogy igazad volt, mert aggódtál. Annyira szeretném néha elmondani mennyi gondom van. Már nem tudod mondani, hogy csak bízzál, menni fog. Nagyon hiányzik a bátorításod. Hiányzik, hogy megsimogasd a fejemet, és újra és újra elmondd: vigyázz magadra!

Hát gyerekek vigyázzatok! Nem későn kell bánkódni. Nem későn kell hiányolni anyánk szeretetét. Most kell szeretni őket. Most simogassátok meg az arcukat. Most mondjátok, hogy szeretlek anyu. Most mondjátok, hogy vigyázz magadra anyu. Nem a sírjukra kell vinni a sok virágot. Addig szeressétek őket, amíg azt ők is érzik. Ezzel hosszabbíthatjátok meg az életüket. Ennek köszönhetitek, hogy sokáig veletek maradhatnak.

Nem csak egy napig jár nekik a szeretet, de legalább ilyenkor ne feledkezzetek meg róluk.

Isten éltessen minden anyát!