Ma összeakadtam valakivel, aki szemben velem és még nagyon sokunkkal, nem rendelkezik devizás hitellel. Amikor hallotta, hogy állami segítséget reklamálok, majdhogynem nekem rontott, hogy mit képzelek, az ő adóforintjaiból ne támogassák azokat, akik hitelt vettek fel és nem tudják fizetni. Nem esett jól, de hát az ember már csak ilyen. Ha bajban van, vagy éppen kötelezni akarják valamire, amihez semmi köze, a racionalitás, a józan gondolkodás, de még az emóciók is háttérbe szorulnak. Ilyenkor az első eszünkbe jutott információt dobjuk az asztalra ki-ki habitusának megfelelő stílusban. Ha jól belegondolok, alapvetően igaza volt. Mondom alapvetően. De ha a mélyére nézünk, nem teljesen. A szolidaritás nem ismeretlen a magyar embereknek. Gyűjtöttünk mi már mindenkinek, Japántól Chiléig, Romániától Haitiig. Nem beszélve az itthoni segítségekről. Ezzel együtt sem biztos, hogy a lakosságnak kellene összeadni a hiányzó forintokat.Már csak azért sem biztos, mert volna megoldás. Azt nem tudom eldönteni, hogy ez a nemtörődömség a kormány részéről hanyagság, érdektelenség, vagy csak hülyeség. És most semmilyen rosszindulat nincs bennem.
A bankokkal közösen kitalálták az árfolyamrögzítést. Hirtelen ránézve, nem tűnik rossz ötletnek. Ha távolabb megyünk látni lehet, hogy semmilyen segítséget nem tartalmaz, hiszen a bank csak folyósít három évig harminchat részletben egy újabb hitelt, amit három év múlva el kell kezdeni letörleszteni. Három évig megoldás. de mi lesz utána. Ezt nem gondolta senki végig. Persze ha csökkenne a CHF értéke, akkor akár jó is lehetne, de ezt sajnos ma senki nem gondolhatja komolyan. A kormány arra vállalt egy egyenlőre még nem rögzített kötelezettséget, hogy a törlesztőrészlet nem emelkedhet 15%-nál többet. Ez is bizonytalanság. A bank semmilyen kockázatot nem vállal, hiszen csak egy újabb hitelt helyez ki, amit természetesen behajt.
Én azt gondolom, hogy itt az ideje, hogy felelősen gondolkodva összeülnének a szakemberek és átvizsgálnák a bankok szabályzatait, a hitelek feltételeit és a változtatási lehetőségeket. Szerintem vállalni kellene kockázatot és részvételt mindenkinek. Az ügyfélnek, mert végül is a pénzt ő költötte el. A banknak, mert úgy gondolom, hogy a hitelek folyósításának éveiben gigantikus méretű haszonra tett szert. Nem mindegy nekik, hogy a szerződések mekkora kockázattal járnak, mekkora bukási lehetőség van benne. Az állam, mert bizony a hiteleket az emberek valamilyen beruházásra, vásárlásra költötték, tehát hatalmas plusz adóbevételre tett szert. Sőt túl ezen a bankokat most is sarcolják, pont e miatt.
Az szerintem egyértelmű, hogy a kapott kölcsönt vissza kell fizetni. Ez a hitelfelvevő dolga.
A bankok a kimagaslóan magas jövedelemmel együtt bevállaltak egy kockázatot, ami minden hitelkihelyezéssel együtt jár. Ez a kockázat most a többszörösére nőtt, és várhatóan tovább fog nőni. Ebből már nem csak kockázat lesz, hanem effektív veszteség. Az ő érdekük, hogy ezt a veszteséget elkerüljék.
Az állam érdeke, hogy az emberek, akik potenciális fogyasztók és adófizetők, ahelyett, hogy befizessék ezeket az összegeket, a CHF árfolyamnövekedése miatt adómentesen és inproduktívan elköltsék.
Várja mindenki azt a megoldást, ami mindenkinek az érdekében születik. Engedtessék meg nekem, hogy egy ötlettel szolgáljak.
A leghatékonyabb eredményt akkor érhetnénk el ha a bankok alkalmaznák a 180 Ft-os árfolyamrögzítést, de a felmerült tartozást nem pluszbefizetésként hajtanák be, hanem tartamhosszabbítással.
A bankok kockázata csökkenne, hiszen a biztosíték változatlanul a rendelkezésükre állna, de a hitel bedőlésének veszélye a minimálisra csökkenne.
Az állam adóbevétele egyértelműen nőne, mert a felszabaduló összegeket az emberek szolgáltatásokra és termékek vásárlására fordíthatnák. Ezzel együtt nincs szükség semmilyen árfolyamgaranciára, tehát az államot nem terhelné semmilyen kötelezettségvállalás.
A hitelfelvevők kiadásai stabilizálódnának, ami egyfajta biztonságérzetet kölcsönözne. A tartozástól nem szabadulnának meg, csak kifizethetővé válna. Ezzel együtt a teljes hitelt meg kellene adni, nem vennének ki semmilyen részt mások által befizetett adóforintokból. Az egyetlen probléma a tartamhosszabbodás lenne. Ez természetesen az ingatlannal együtt öröklésre kerülnének. Ez elkerülhetetlen. De megmaradna az örökség!!!
Nekem nincsen ráhatásom, hogy ezt a blogot elolvassa olyan ember is, aki legalább is súghatna ebben az ügyben. Kérek mindenkit, hogy ragadjatok meg minden lehetőséget a megosztásra, hogy eljusson a megfelelő emberhez.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.