Érdekes ember voltál.
Időnként azt hittük rólad, hogy egy megkeseredett ember vagy. De kiderült, hogy vidám, fanyar, de jó humorú fickó.
Máskor azt hittük, hogy egy kiállhatatlan kötözködő. Aztán kiderült, hogy egy kiváló és önzetlen barát voltál.
2006 nyarán amikor a vezetői pozíciómból felállítottak és egy kirendeltségre kerültünk, valamiért rögtön egymásra találtunk. Soha nem rejtetted véka alá a véleményedet, de soha nem intéztél támadást. Volt, hogy nem kíméltél, de soha nem kritizáltál elvtelenül, cél nélkül és jól megfogalmazott indok nélkül.
Elég sok időt töltöttünk beszélgetésekkel. Ilyenkor mindig feltöltődtem. Jó volt Veled beszélgetni. Magamat az átlagnál bölcsebbnek tartom, de amikor Veled beszélgettünk, mindig kaptam valamit a Tiédből. A Te bölcsességed mindig kiegészített, kipótolt. Mai napig is rengeteget gondolok Rád pedig az elmúlt három évben alig találkoztunk.
Az utolsó találkozásunkkor megpróbáltalak meggyőzni arról, hogy dolgozzunk együtt bróker cégnél. Megértetted az érvelésemet, sőt megerősítettél hitemben. Amikor beszélgetésünk végére értünk csak annyit mondtál: "Sanyikám nekem az állományom végig járására nincs energiám, de lehet, hogy időm sincs már rá" Ezt egyszerűen nem akartam elhinni. Az a méltóság és nyugalom ami ezt a mondatodat kísérte, szinte hihetetlenné tette, hogy ezt komolyan mondod. Mostanra kiderült, hogy nem volt túlzás.
Két évet dolgoztunk együtt, öt évig ismerhettelek.
Még nagyon sok mindent szerettem volna megbeszélni Veled Levente.
Későn ismertük meg egymást. Nyugodj békében!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.