Jó nekünk!

Reggel mint majdnem mindenki én is nehezen ébredek. A minap miután felkeltem és kitámolyogtam WC-re, pisilés közben elaludtam. Gyorsan megtanultam, mennyivel jobb a nőknek, akik ülve pisilnek. Legfeljebb bólintanak egyet, nem úgy mint én. Először körbepisiltem a WC kagylót, majd egyensúlyomat vesztettem és lefejeltem az öblítőtartályt. Nos azért, hogy mindezt jó irányba fordítsam mindennap megiszom az ügyeletes ébresztő kávémat. Nem a legolcsóbb és nem is a legdrágább kávét iszom. 1500-1800 Ft/kg-os kávét szoktam venni. Attól függ mennyiért, van-e valami akció, vagy nincs. Egy adag kávé 7-9 g. Ennek megfelelően egy kiló kávéból kb 120 adag főzhető le. Ha 1500-ért vettem, akkor kb 12,5-ért iszom egy adaggal. Ez mostantól 1,90-nel többe fog kerülni. ÁFA, chipsadó! Ez több mint tizenöt százalék árnövekedés, vagyis infláció. Tudom, én vagyok a hülye. Szokjak le a kávéról és nem 1,90 Ft-tal fog nőni a reggeli költségem, hanem 12,50-nel csökkenni fog.

Már látom: miután szét és összepisilem a WC-met, elindulok a fürdőszoba felé, hogy a WC utáni és a reggeli frissítő tisztálkodásomon átessek. Keresztül botorkálok a konyhán. Ezt még máskor is meg szoktam tenni, tehát különösebb plusz problémát nem fog okozni. Legalábbis az első napon. Miután elérek a fürdőszobába, kinyitom a vízcsapot, hogy kellemes hűsítő, frissítő vízzel dörzsöljem be az arcomat. Miután kinyitom a csapot és a víz csorogni kezd zavartan nézem a tükörbe. Először megijedek, mert nem vagyok biztos benne, hogy tükör és nem értem ki néz be az ablakon. Majd miután tisztázom magamban a tényt, hogy magammal nézek szembe, attól rémülök meg, hogy milyen szétesett az arcom. Nem értem mi lenne a megoldás. Talán tornázhatnék. Néhány guggolás, törzshajlítás. Az első guggolás után hanyatt esem és magamra rántom a szennyes tartót. Miután kihúzom a fejemet a bugyik, zoknik és alsónadrágok közül, megpróbálok felkászálódni a nyitott ajtóval álló felültöltős mosógépbe kapaszkodva. A gép megbillen és a nyitott ajtó rácsapódik a kezemre. Abban reménykedve, hogy a feleségem még alszik, felfújt pofával próbálom magamba fojtani kétségbeesett üvöltésemet. Ostobaság volt, mert a feleségem a dübörgésre felébredt és ekkor már a fürdőszoba ajtajában áll és csodálkozik, tornamutatványomon. Miután segítségével felkászálódom, visszatámolygok a hálószobába. Megpróbálom az ágyat nappali formájába változtatni, de mert csoszogva bénázom a szobában a szőnyegben megbotlom és rázuhanok az ágyra. Abban a pillanatban elalszom. Feleségem rendbe teszi magát és már indulna dolgozni, de ekkor szembesül vele, hogy én még alszom. Rémülten csapja a fejemhez az ébresztőórát, nyílt sebet okozva a homlokomon. Erre úgy néz ki, felébredek. Lassan, de biztosan összeszedem magamat és beülök feleségem mellé az autóba. Elindulás után azonnal elalszom. Félúton járunk, amikor a zsebemhez kapok és belém nyilall, hogy nincs nálam a telefonom, otthon hagytam a pénztárcámat, az utcán felejtettem a kutyát és egyébként sem zártam be a lakásajtót. Visszafordulás, hazamenet, beengedés, zsebrerakás, bezárás, autóba ülés, újra elindulás, késve érkezés és mindez mostantól minden nap. Két hét múlva mindkettőnket kirúgnak a munkahelyünkről.

Na most mennyit spóroltam egy kávé elhagyásával?