Jó nekünk!

Tragédiának érzem, hogy évről-évre, hónapról-hónapra mélyebbre süllyedünk. Ilyen megnyilatkozásra nem csak nincs szükség, hanem minden demokratikusan gondolkodó ember ezt mereven tagadja, sőt sértőnek érez egy olyan méltatlan helyzetet, hogy bármilyen formában közös társaságban legyen ilyen gondolatisággal. Ez még akkor is így van, ha a FIDESZ közel sem volt ennyire sértődékeny, amikor ez fordított alapállásban történt hasonlóan. Akkor nem voltak ennyire megdöbbenve, amikor házakat gyújtottak fel az ő szimpatizánsaik. Nem voltak kiakadva, amikor belőttek Hiller István ablakán. Nem voltak megsértődve amikor felgyújtották Kóka miniszter Úr házát. Pedig ezek már nem megnyilatkozások voltak. Amikor a barátaik az ő védelmük zászlaja alatt szétverték a várost, közben mindenkit félelemben tartottak aki nem velük volt egy platformon, de ezen is túllépve felgyújtották összetörték olyan emberek autóit, akik lehet, hogy hasonló véleményen voltak, akkor is csak az volt a kérdés: hol van az azonosító a rendőrről? Engem a FIDESZ nevében megpofoztak a metróban és bár ezt már többször megírtam az Interneten és más fórumokban is, még senki nem méltatott annyira, hogy "bocs".

Számomra mint békés ember számára kifejezetten bántó és sértő, hogy ilyen szintre süllyedünk, de ha nekem mint a metróban várakozó ember számára el kell viselnem az ilyen atrocitást, akkor egy minden védelemmel felvértezett miniszterelnöknek el kell viselni a verbális támadásokat, még akkor is ha ez nem méltó viselkedés.

A mozgás öröm! A mozgás öröm?

Évek óta másról sem hallani, mint fuss, biciklizz, tornássz...!

El sem tudom képzelni, hogy tréning ruhába öltözzek, edző cipőbe bújjak, felszereljek magamra egy MP3-as zeneszolgáltató eszközt és nekivágjak a kilométereknek. Tizennégy éves koromban (pedig az már negyven éve volt) ültem utoljára kerékpáron. Illetve ez nem igaz, mert kb két éve felültem a fiam biciklijére a kertben, de miután bezúgtam a szőlőkordonba, helyére tettem magamban ezt a dolgot, majd a kerékpárt is. A tornászást minden félévben elhatározom, majd a dolog nyolc hajolgatás után ennyiben is marad. Ezek a dolgok segítség nélkül nem mennek. Ráadásul ha az ember mellett mennek az évek, egyre masszívabban gyepesedik be ez az érzés.

Tegnap neki veselkedtem, a kertnek. A feleségemmel egy kicsit feltakarítottunk, megtettem az első fűnyírást, majd neki álltam egy gigantikus méretű, amúgy 15 négyzetméternyi terület felásásának. Ez utóbbit nehezítettem azzal, hogy minden ásást teleraktam komposzttal, amit a tavaly nyáron gyűjtöttem. Az első négy-öt sor még jól esett. A második négy-öt sor végére már alig tudta kiegyenesedni, míg a befejezéskor gyakorlatilag négykézláb másztam be a lakásba. Ha most azt mondanám, hogy jól esett, hogy holnap is neki állnék, akkor legalábbis erősen csúsztatnék, de sokkal inkább hazudnék. Ha egy tisztességes tornaórát lenyomtam volna, valószínűleg ugyanez lenne az álláspontom.

Kedves mindenki, akik az utak mellett futtok, biciklivel mentek dolgozni és délutánonként lementek a gyúróterembe mozogni, üzenem, hogy egy finom pohár bor egy kis sajttal kolbásszal, kenyérrel sokkal jobban esik.

Évek óta mást sem hallok, mint azt, hogy mi Magyarok pénzügyi analfabéták vagyunk. Eredendően hülyék vagyunk a pénzhez. Ostobán fektetünk be, ostobán veszünk fel hitelt. Ostobák vagyunk a pénzhez, mert, ha hitelt veszünk fel akkor azt rosszkor tesszük. Ostobák vagyunk a pénzhez, mert, amikor kell nem veszünk fel hitelt. Ostobák vagyunk a pénzhez, mert, devizában adósodunk el. Ostobák vagyunk a pénzhez, mert amikor devizában jó volt hitelt felvenni, akkor is volt aki forintban vett fel. Ostobák vagyunk a pénzhez, mert nem fektetünk be, csak rövid távra. Ostobák vagyunk a pénzhez, mert nem akarunk rövid távra fektetni pénzt. Ostobák vagyunk a pénzhez, mert nem kötünk életbiztosítást. Ostobák vagyunk a pénzhez, mert csak életbiztosítást kötünk. És: Ostobák vagyunk a pénzhez, mert... Ostobák vagyunk a pénzhez, mert... Ostobák vagyunk a pénzhez, mert... Ostobák vagyunk a pénzhez, mert...

Tisztelettel jelentem, hogy elegem van ebből. Ebben az országban mindenki ostoba mindenhez. Mindig ostoba a másik pártot választó, ostoba az aki magyar árút vásárol és ostoba az is aki nem. Ostoba az aki építkezik és ostoba az aki nem. Ostoba az aki nem tud helyesen írni és ostoba az is aki ezt felrója.Ostoba az aki elvesz és ostoba az is aki engedi.

A kormányzó párt képviselői, sőt a kormány több tagja mi több a kormányfőnk és az ő leghívebb katonája, az elnök Úr is többször nyilatkoztatták ki, hogy legyünk erősek, merjünk nagyok lenni, ne engedjük, hogy lekezeljenek minket, stb... Ugyanők minden lehetőséget megragadnak, hogy megalázó stílusban részletezzék milyen ostobák az emberek. Az ostoba szót azért használom ilyen sokszor, mert ezt többször hallottam többek között Szíjjártó Péter szájéból.

Kérem szépen, hogy a saját tehetetlenségüket, kárt okozó munkájukat ne próbálják azzal menteni, palástolni, hogy a népet gyalázzák.

Ülök a reggeli kávém mellett és az Interneten olvasgatom a híreket. Nem tudom elkerülni az Európa Tanács vizsgálódásáról szóló híreket. A magyar demokrácia működésére kíváncsiak. A jogrend jelenlegi illetve tervezett állapotát vették górcső alá. Természetesen a FIDESZ prominens képviselői azonnal farkast kiáltanak. Az MSZP mindenért a hibás. 2006 végén, vagy 2007 elején, már nem emlékszem pontosan Orbán Viktor kint járt Brüsszelben és beszédet mondott. A téma az volt, hogy az unió függesszen fel minden támogatást, amit Magyarországnak nyújtani akart-akar, mert a jelenlegi hazug kormány illegitim, ezért nincs is joga dönteni arról, hogy ezek a pénzek hogyan kerüljenek felhasználásra. Alig van a kettő között különbség. Orbán Viktor Miniszter elnök Úr viselkedése véleményem szerint akkor színtiszta hazaárulás volt, amiért fizetnie kellett volna. Ezen kívül még más törvénytelenséget is követett el, de az akkori "elnyomó, szemkilövő, büdös kommunista" kormány nem tett semmit ellene. Ezzel szemben ma minden rosszat az MSZP orrára kívánunk húzni. Még az is bűnük, ha véleményt fogalmaznak meg, pláne, ha ez nem találkozik a kormányéval. Már éltünk meg hasonlót. Aki kiment nyugatra, ott nyilatkozott valamelyik médiának, és kritikus véleményt fogalmazott meg Magyarország működésével kapcsolatban, vagy haza sem mert jönni utána, vagy haza merészkedett, de itthon bűnhődnie kellett. Ma eddig még nem mert elmenni a kormány, még letartóztatások nincsenek emiatt, de félek ez sem tart sokáig. Az elvtársak módszere régen is így működött. Nem a munka elvégzése volt a fontos, hanem a bűnbak keresése. Most sem folyik más. Egy éve csak arról papolnak, milyen bűnök voltak az elmúlt nyolc évben. Ha meg valami munkát is végeznek, az vagy egyszerű "parasztvakítás", vagy a demokráciát leépítő munka.

Mindenkinek el kell gondolkodni, vajon hová vezet ez az út. Országunkat sújtották tragédiák, hibás döntések és a gazdasági világválság egyaránt. Most FIDESZ sújtotta terület lettünk.

Az unió nem fogja hagyni, hogy a FIDESZ miatt bármilyen törekvés megtörjön. Az esetleges szankciót viszont mindannyian szenvedni fogjuk.

Elindult egy mozgalom. Összegyűjthetjük azokat a pozitívumokat amik a mellet szólnak, hogy érdemes hazajönni azoknak a fiataloknak, középkorúaknak, akik jelenleg valahol külföldön keresik a boldogulást. Adjunk nekik a kezükbe egy olyan hangulatot, ami elbizonytalanítja a külföldbe vetett hitüket. Ezt úgy lehet megoldani, ha olyan tényeket mondok, amik megállnak a lábukon és azt sugározza, hogy nem biztos az, ha ezeket figyelembe veszed, akkor is a külföld lesz a nyerő. Nos az IKSZ összeállított tíz pontot, ami a fentieket sugallhatja, illetve sugallnia kellene.

Fussunk végig rajta.

10. Versenyképes, egykulcsos adó.

Nem versenyképes adó. Jelenleg Magyarországon egy olyan igazságtalan SZJA rendszer van amihez hasonló csak néhány, három-négy országban van Európában. Azért írom, hogy hasonló, mert akármennyire kerestem, nem találtam arra utalást, hogy bárhol is létezne szuperbruttó számítási alap. Tekintettel arra, hogy így már a 127% 16%-a az adó, ez már egyáltalán nem biztos, hogy versenyképes. Arról nem beszélve, hogy 25% ÁFA-ra alig van példa Európában. Általában 19-20% ez máshol. Ezt is tovább lehet ragozni azzal, hogy az élelmiszerek, zöldségfélék majd' mindenhol kedvezményes, 5-9% ÁFA-t tartalmaznak. Néhány példa: Ausztriában 3 millió forintig nulla az adókulcs. Angliában kb 12 millió forintig ugyanannyi adót kell fizetni, mint nekünk, de 17,5% ÁFA-t alkalmaznak. Franciaországban 1,5 millióig 0% az adó, 1,5 - 3 millióig 5,5%, 3 - 7 millióig 14%. Még sorolhatnám. Szinte csak olcsóbb adórendszer működik mindenhol. Sajnos ez kipukkadt.

9. A „magyar álom” - szabad pálya az új ötleteknek

 Ez már önmagában is nevetséges. A tönkrement vállalkozások túlnyomó része az első két évben csődöl be. Tekintettel a magyar piac igen alacsony méretére, komoly vállalkozást csak egy multi cég beszállítójaként lehet indítani. Ez a pont éppen ezt állítja ellenpólusként. Hát ez is kipukkadt.

8. Túró Rudi

Ez aranyos. Annyira bugyuta érv, hogy nem szeretném minősíteni.

7. Budapest - multikultibb, mint gondolnád

Aki ezt leírta, mint érvet, az vagy nem járt még külföldön, vagy pont azokat nézi hülyének akik most ott élnek.

6. Aranyat érő nyelvtudás

Ez tényleg nagy érték. Akik külföldön dolgoznak, azok többek között pont emiatt dolgozhatnak ott, ahol.

5. Olcsóbb egészségügyi ellátás

Ez vicc. Az a kevés költség ami ott a vizitdíj röhejes összeg ahhoz képest, amennyivel többet keresnek ott, mint itthon.

4. Pörkölt nokedlivel, ropogós parasztkenyérrel és csalamádéval

Ezt bárki meg tudja főzni magának, a csalamádét, meg kiviheti, a hűtőben eláll.

3. Szép lányok, helyes srácok, igazi barátok

Na végre egy valós érv. A barátok tényleg hiányozhatnak és pótolhatatlanok.

2. Családbarát szociális rendszer

Minden fejlett nyugati demokráciában ugyanilyen, vagy jobb.

1. Az érzés...

Ez létezhet, de mindenkinek a magánügye.

Nagyon rosszul hiszi bárki, aki úgy gondolja, hogy én a kivándorlás híve vagyok. Nem, soha nem győznék meg erről senkit. Az ellenkezőjéről sokkal többet tudnék beszélni. Sajnos, azok akik elmennek, vagy sikeresek lesznek és nagyon nehezen meggyőzhető a hazajövetelről, vagy nem járnak szerencsével és akkor mindenképpen előbb-utóbb hazajönnek. Olyan körülményeket kell teremteni, amiben itthon jól érzi magát egy dolgozó. A mai nem olyan. A tegnapi sem volt sokkal jobb. Akik elmennek külföldre dolgozni, vállalják annak negatívumait, amiből nagyon sok van. Mégis maradnak, mert még mindig jobb. Miért nem veszi már észre a politika, hogy amíg ők így viselkednek, ahogy, addig ez nem változik, vagy csak romlik.

Ilyen látványos hablatyolással csak rontanak a helyzeten.

Tisztelt politikusaink!

Valahol végét kellene venni ennek az egymás dobálásának. Nehogy valaki azt gondolja, most Schmitt Pál elnök Úr pártján állok. Senki pártján nem állok most. Nem az zavar, hogy Schmitt Pál előéletéből előrángatunk, számára kellemetlen adatokat. Nem az a bajom, hogy mutogatjuk, mennyire képtelen az országunk államfője helyesen írni. Az a bajom, hogy a politika évtizedek óta azon lovagol, ki, mit csinált ezelőtt 10-20-30-40 évvel. Gyurcsány miniszterelnök Úrnak még az apósát is az "orrára húzták". Pokorni Zoltánnak az édesapjáról derültek ki dolgok. És még sorolhatnánk Abától Zsúborig (magyar keresztnevek tára). A FIDESZ-szel az a probléma, hogy amikor ők verték rá a balhét az MSZP-s vezetőkre, az természetes volt, a magyar nép jogos információéhségének a kiszolgálása. Ha viszont az ő oldalukat éri egyébként igaz, de véleményem szerint is nemtelen támadás, akkor felháborodnak. "a vita méltatlan, ezért nem is kívánok rá reagálni, és nem is hiszem, hogy ilyen törvényjavaslatot meg fogunk vitatni a parlamentben".(Orbán Viktor miniszterelnök Úr) Szerintem sem kellene már egymás előéletében turkálni. 

Tisztelt kormánypárti politikus Hölgyek és Urak!

Végre dolgozni kellene! Nem ilyen és számos más látszatmunkát végezni.

Nem a pálinkafőzés szabadsága a kérdés, hanem a hitelek visszafizethetetlensége.

Nem a kettős állampolgárság a fontos, hanem az Önök kiváló munkájának köszönhető növekvő árak és csökkenő jövedelmek. 

Nem az anyukáknak adható plusz szavazatról kellene kérdezni, hanem, hogy akarunk-e ilyen cinikus, félrevezető és belőlünk bohócot csináló vezetőkkel irányított világban élni.

Nem az alkotmány átírásának kutyakomédiájával kellene foglalkozni, hanem az ország gazdaságát kellene olyan irányba terelni, hogy ne kelljen állandóan reszketnünk, mi lesz holnap.

Nem egy letűnt világ szt tisztjeinek neveire vagyunk kíváncsiak hanem arra, hogyan vezetik ki az országot ebből a megalázó állapotból ahol gazdaságilag és politikailag is leledzünk. És ne mutogassanak vissza az előző kormányokra, mert ezt Önök sem fogadták el az előző időszakban.

Ne bűnbakokat keressenek, hanem bizonyítsanak, hogy tudják a megoldást a problémáinkra. Nyolc évig mást sem hallottunk, mint, hogy néhány hónap alatt rendbe lehet tenni mindent csak bízzuk meg Önöket. Nos megtettük, Önök mégis egy éve csak lefelé vezetik az országot.

Még egyszer kérek minden politikust, hogy hagyjuk abba a sárdobálást. Talán így több idő és energia jutna dolgozni.

Lázár János már-már elcsukló hangon részletezte, hogyan magyarázták félre a szavait. Vagy manipulálták a felvételt. Vagy valami mást csináltak, de "én jó voltam tanító néni". Ne tessék kérem félremagyarázni a szavaimat! Majd én félremagyarázom másét. Mert az rendben van. Gyurcsány szavai után felgyújtották a Magyar Televízió épületét és a környéken parkoló autókat. Zuschlagot a Terror múzeumánál tanúsított viselkedése, jópofáskodása után az MSZP eltávolította a vezetésből. Lázár Úr már elképesztő mélységekig elmegy az Audijával és a visszataszító, lesajnáló megjegyzéseivel. Ne magyarázkodjon, menjen! Nincs más dolga most már. Nem szeretnék olyan országban élni ahol bármikor lekezelhet a politika, a politikusok. Sajnos viszont már most is ilyen országban élünk.

Gátlástalanul a képünkbe hazudnak a nyudíjpénztárak működéséről.

Meggondolatlan, vagy szándékos nyilatkozatokkal égbe repítik a svájci frank értékét, majd a képünkbe törli a politika, hogy "ostobán vettünk fel hiteleket".

A képünkbe törlik az adócsökkentést, ami nettó 0,5%, szemben ezzel elveszik a dolgozóktól az adójóváírás egy részét. Amikor meg "kiderül", hogy így kevesebbet viszünk haza mint a csökkentés előtt, akkor a munkaadókat kötelezik, hogy adják oda a hiányzó összeget. (Bér+járulékok.) Milyen adócsökkentés az amit utána többszörösen vesznek vissza. Ez is az arcátlanságaik egyike.

Gátlástalanul és törvényellenesen duplán veszik fel a költségtérítéseket, majd amikor kiderül, azt mondják "bocs észre sem vettem". Hát igen van akkora jövedelem ahol nem lóg ki 100-150 ezer nettó. Nem elég, hogy végtelenül cinikus százezernyi nettó plusz nem észrevétele, de még a törvényekkel sem foglalkoznak. Elég egy bocs. Pedig ez csalás!

A szocialista vezetésnek minden évben az orrukra húzták az ünnepek költségeit, ők meg 2,5 millióért bértapsolókat vesznek fel.

Demokráciáról papolnak, közben Petőfit cenzúrázzák. Utána azt mondják nem fért bele a műsoridőbe.

Nem tudom hová fogunk így jutni. El vagyok keseredve.

A minap megszületett a nagy ötlet. Táppénzcsökkentés. Értem. A magasabb jövedelműeknek adtunk egy zsáknyi pénzt az egykulcsos adórendszerrel, most visszaveszünk egy zacskóval. A kormány bekasszíroz egy nevetséges összeget, úgy ötmilliárd forintot. Ez persze bármelyikünknek sok pénz, de az egészségügynek aprópénz. Ezzel szemben, aki beállította a családi költségvetését egy jövedelemszintre, az egy tartós betegség esetén mindenképpen nagyon nehéz helyzetbe kerülhet. De eddig kis szerencsével, nem ment tönkre. Mostantól a szerencsében sem bízhat. A FIDESZ néhány évvel ezelőtt egy több tízmilliárdos bevételre (több milliárd költséggel) mondatott nemet a néppel. Most gátlástalanul tönkretesz bárkit. A vizitdíj közvetlenül kb 22 milliárd bevételt jelentett volna évente, úgy, hogy ebbe senki nem ment volna tönkre, hiszen a törvény megakadályozta a túlfizetést. Arról nem beszélünk, hogy akár még egyszer ennyit lehetett volna megtakarítani a járulékos kiadásokból. Azóta gyakorlatilag letudtuk volna az egészségügy anyagi problémáit. Vagy nem, de lényegesen közelebb lennénk hozzá.

Elképesztő dilettantizmussal vágunk bele mindenbe. Ennyire felkészületlen kormányunk eddig csak egy volt, az első. Nekik viszont a mentségükre szolgál, hogy nem volt előzményük. Nem tudták hogyan lehet jól csinálni. A mai kormány ezt már nem mondhatja el. Fejlődést és megtorpanást egyaránt láttak maguk előtt és ők maguk is tapasztaltak meg ilyet. Ma mégis csak a mindent elsöprő hatalomvágy és a "csakazértis másképpen" vezeti őket.

• Nemrég nemet mondtak a vizitdíjra, helyette bevezetik a táppénzcsökkentést.
• Nemrég nemet mondtak a tandíjra, helyette csökkentik az államilag támogatott létszámot, és megszüntetik a költségtérítések támogatását.
• Nemrég még azt mondták: "Vége az uram-bátyám világnak" Ma se szeri se száma a rokonok által betöltött kulcspozícióknak.

És valószínűleg még sorolhatnánk a becsapásokat. De hát ugye a "szék határozza meg a tudatot". Ellenzékből könnyen hülyíthettek mindenkit. Ma már cselekedni kellene! Lehetőleg úgy, hogy ne kelljen további jövedelem csökkenést és mellette költségnövekedést elszenvednünk.

Olvastam Bartus László bejegyzését(http://nepszava.com/2011/03/velemeny/a-ripacs-es-a-piknik.html), melyben kritizálja a jelenlegi kormány munkáját, Orbán Viktor diktatórikus gondolkodását, hatalomvágyát, minősíti az ünnepi felszólalást. Sajnos a tartalmával egyet kell érteni, mert hát pont erről van szó. De Kedves László a stílus!!! A FIDESZ évek óta mindenkit lesöprő, eltaposó, durván minősítő stílusát nem szabad senkinek felvállalni. Elismerem, hogy a mai politikában a "Dobd vissza kenyérrel" gondolkodás gyakorlatilag az alkalmazójának a vesztét okozza, de talán Orbán Viktor és csapatának a stílusa nem kell, hogy átragadjon. Lehet úgy viselkedni mint ők tették a Kossuth téren heteken keresztül, de lehet ezt csöndesebben és kulturáltan is tenni, mint például most a Szabadsajtó utcában. A fontos az lenne csak, hogy elegen legyünk ahhoz, hogy a szabadságunkat visszaköveteljük. Ehhez a félelmünket kell leküzdeni. Kedves László Önnek nincsenek félelmei. Ez természetes Amerikából hazajövet. Ne legyen követendő példánk az USA, de bizony van néhány olyan dolog, amit meg kellene tanulnunk tőlük. Ön megtanulta a félelem nélküli kommunikációt. Ehhez gratulálok. De kérem Önt, hogy ha véleményformáló levelet jelentet meg ne essen át a ló túlsó oldalára! Én szívesebben olvasom a kellőképpen hangos, de amúgy egy kicsit szebben megfogalmazott cikkeket. Ez, adott helyzetben megalázóbb mint a fideszes mocskolódás. Ezzel együtt köszönöm Önnek ezt a gondolatsort, mert sokan várunk valakire, aki kimondja és nem csak néhányan hiszik el a szavát.

Számomra az ünnep egy felemelő érzést adó különleges nap. Ilyenkor valami eltérőt csinálok. Például karácsony szentestéjén különlegesen szépen terítünk meg és minden évben ilyenkor inget, öltönyt és nyakkendőt öltök a vacsorához. Ha születésnapot, vagy névnapot ünnepelünk, mindig valami különleges ételt főzünk, tortát sütünk és összeül a család. Március tizenötödikén kokárdát tűzünk a mellünkre és büszkén viselve elmegyünk valamelyik ünnepségre. Azaz így volt. Addig amíg egy politikai párt ezt az ünnepet ki nem sajátította magának. Eltűnt a felemelkedettség, eltűnt a minden magyarral történő összeölelkezés. Az ünnepélyekre csak fütyülni, dobálózni, szitkozódni járnak. Na persze csak akkor, ha olyanok is ünnepelni szeretnének, akiknek ők nem szeretnék ezt megengedni. Megtették azt is, hogy az egyik választás előtt arra szólították fel a híveiket, hogy a választásokig ne tegyék le a kokárdát. A 48-as forradalom ünneplése nem hónapokig tart és semmi köze a választásokhoz. Végképp gusztustalan, hogy a huszonegyedik században egy párt felhasználja a saját politikai céljai elérése érdekében. Én nem akartam a kokárdát tovább hordani akkor sem. Meg is kaptam a büntetésemet. A metróban kaptam két csattanós pofont érte. Fiatalok odajöttek hozzám, megkérdezték, hol a kokárdám, majd miután azt válaszoltam, hogy már nem kell hordani, kaptam két pofont. Nem haltam bele, nem szenvedtem maradandó sérüléseket, csak a lelkemet gyalázták meg. Nap közben, idegenek szeme láttára, pofon vágtak, azért mert áprilisban már nem volt rajtam kokárda. Azóta ez az ünnep nekem a FIDESZ ünnepe. Elvették tőlem. Vélem nem csak én jártam hasonlóan.

Amikor Petőfi, Táncsics és a hozzájuk hasonlóan gondolkodó magyarok elindították a szabadságharcot, amihez számtalan nem magyar nemzetiségű vezető, hadvezér csatlakozott, még azt hitték, a magyarság legszebb napjait élik és azt hagyják maguk után is.

" Hol sírjaink domborulnak,
  Unokáink leborulnak,
  És áldó imádság mellett
  Mondják el szent neveinket."

Követelem vissza az ünnepemet!

Csörög a telefonom. Magán szám. Mostanában egy kissé kevesebbszer hallom a csörgést mint néhány héttel ezelőtt és azelőtt, ezért nem jelent gondot, hogy felvegyem.

- Igen!

- Jó napot. Kati vagyok. Rossz hírem van. A múlt héten Andrea meghalt. A hét végén már megvolt a temetés is.

Megdöbbenés és fájdalom hasít belém. És még a temetésén sem lehettem ott! Nagyon közel állt hozzám. 1995 óta ügyfelem volt. Azóta rengetegszer találkoztunk. Beszélgettünk üzletről, családról, életről, politikáról, mindenről. Már-már úgy jártam a céghez, mintha dolgozni mennék a munkahelyemre. Szerettem ide járni. nagyon kedves embereket ismertem meg.

Andreában egy odaadó feleséget, egy imádó anyát, egy jó barátot és kemény üzletasszonyt ismertem meg. Bármikor tudott váltani témát. Rendkívül intelligens és nagy tudású ember volt. Egyszerre tudta a vállalkozását vezetni, szervezni, és családjának életét bonyolítani. Pedig nem volt egyszerű dolga. Ha minden család így gondolkodna, nem csökkenne a nemzetünk.

Amikor nekiláttam megírni ezt a bejegyzést, még tele voltam gondolatokkal, mennyi szépet fogok írni róla. És rájöttem mennyire nem tud az ember jól fogalmazni ha fáj valami. Nagyon sajnálom, hogy Andreáról így kell írnom. A rák nem válogat és nem ismer kegyelmet. Pedig néha tehetné.

Az egész nagy családnak kívánom a megnyugvást és őszinte részvétemet.

Én mindig úgy éreztem, hogy ez az egyik szép és őszinte ünnepünk. Ünnepünk!! Mindannyiunk ünnepe nemre való tekintet nélkül. A nőknek azért mert kényeztethetik őket, a férfiak pedig kényeztethetnek. Ez nem közhely. Így kell lennie. Így kellene lennie! Ahogy írtam így éreztem. Ma hallgattam az egyik rádiót, ahol egy hölgy lebugyutázta a nőnapot, mert ilyenkor úgy emlékeznek meg róla, mint nőről. Róla nem mint nőről beszéljenek, hanem mint emberről. Tisztelettel ezt még mint szó, vagy mondatfordulatot sem értem, az értelmét pedig végképp nem tudom hová tenni. Mit jelent az, hogy én nem NŐ vagyok, hanem EMBER? Az első nemi kérdés, míg az utóbbi biológiai kérdés. A nőnap pedig egy erkölcsi, etikai, tiszteleti, együttélési, szereteti, és még sorolhatnám a továbbiakat, amik alapján mi férfiak felnézhetünk egy nőre. Mert kedves riportalany hölgy, mi egészséges, férfias férfiak felnézünk a nőkre, és ezt ilyenkor a mindennapokon felül legalább egy soron kívüli szál virággal, egy tábla csokoládéval boldogan kinyilvánítjuk.

A riportalany azt feszegette, hogy ma, ha egy lány nem viselkedik nőiesen, akkor mindig fenyegetve kell éreznie magát, hogy nem fogják szeretni a fiúk. Kedves hölgyem, Ön szerint a mai "fránya" lányok hogyan viselkednek? Mennyi esélye van egy lánynál annak a fiúnak aki lányosan viselkedik? Ugyanannyi, mint annak a lánynak, aki férfiasan viselkedik! A párkapcsolat egy puzzle játék. A pár egy szabályos kerek. A két fél egy-egy félkör. Az összeillesztés a kérdés. Ez egy szabálytalan vonal. Az a két fél fog sokáig együtt maradni ahol ez a két szabálytalan görbe egymáshoz nagyon hasonló és valamennyire rugalmas. Nem az a kérdés, hogy melyik fél a nő és melyik a férfi. Az a kérdés, hogy a vonalak összeilleszthetők vagy nem. Egy nő viselkedhet férfiasan, de akkor meg kell találnia azt a partnert, akinek a felezővonalával összeillik. Nem az a természetes, ha egy nő férfiasan viselkedik, de nem is bűn. De ne akarja ennek a boldog befogadására senki a férfiakat kényszeríteni. Legalábbis azokat akinek ez nem tetszik.

Az, hogy mi a férfias és mi a nőies, mindenki maga érzi a lelkében. Nem kell megmagyarázni. Egyszerűen szeretni kell azt az állapotot, hogy valaki nő. Együtt kell élni azokkal a szépségekkel amit Isten nőiesség néven adott neki. El kell fogadni azokat a támogatásokat, amit egy igazi férfias férfi ad neki. Ez egy férfinak is jó.

Hát szeressük egymást nők férfiak, és ne akarjuk bebizonyítani, hogy bármelyikünk több mint a másik.

Isten éltessen minden nőt boldogságban és szépségben!

Zsiga Marcell. Nos Zsiga Úr megúszta 150 ezer forint pénzbírsággal. Így döntött a FIDESZ etikai bizottsága. Azt elismerték, hogy a kettős költségtérítés igénybevételt TÖRVÉNY tiltja. Ennek ellenére senki sem tett büntetőjogi feljelentést. Elfogadták Zsiga Úr bocsánatkérését. Kiszabták rá a pénzbüntetést és ezzel kész. A viszkist senki nem kérdezte meg, hogy szeretne-e bocsánatot kérni. Zuschlágnak sem adtunk ilyen lehetőséget. A gyereklányokat azonnal letartóztatták, ahogy rajtakapták őket néhány ezer forintnyi lopáson. Bakácsot úgy meghurcolták mint Magyarország elsőszámú közellenségét. És még sorolhatnánk. Zsiga Úrtól ennyi is elég volt.

Egyébként ez nem ismeretlen, hiszen a jó elvtársaknak mindig elnézték a botlásokat.

Zsiga Marcell. A híreket hallgató emberek mindegyike ismeri már ezt a nevet. Lassan egy éve, hogy majd minden héten találnak valakit, aki az elmúlt nyolc évben lopott, csalt, sikkasztott. Milyen érdekes, hogy az egyik oldalon rendre előkerülnek ezek az ügyek. A másik oldalról meg elég egy "bocs, tévedtem". Azt mondja Marcell barátunk: Tévedtem. Észre sem vettem, hogy százezres nagyságrenddel több pénzt viszek haza minden hónapban. Amikor meg kiderül, akkor elég egy bocs, visszafizetem. Hát persze, hogy visszafizeti. "Aki másnak jogellenesen kárt okoz, köteles azt megtéríteni". De a csalás, nem egy "bocs, visszafizetem" kérdése. A csalást a bíróságon tárgyalják. Ma akármilyen kis lopást követ el valaki, akár börtön jár érte. Több százezer forint színtiszta csalásért ne a FIDESZ etikai bizottsága üljön össze, hanem elvárható, hogy azonnal büntetőjogi feljelentést tegyenek ellene. Vagy, hogy a börtönt elkerülje valaki elég ha FIDESZ-es politikus?

Nem az ellenzékiség beszél belőlem. Egyszerűen felháborító a kettős mérce.

Az Index.hu-n megjelent egy rövid hí, miszerint a Jobbik kezdeményezésére napirendre került néhány utcanév megváltoztatása. Ezek az utcák mindegyike a cikk írója és a Jobbik szerint is kommunisták. Nekem mindig az a véleményem, hogy ami nem szemenszedett hazugság, az nem fekete, vagy fehér. Lehet igazságtartama. Ezzel együtt ideje lenne felelősségteljesebben gondolkodni, különösen egy véleményformáló, parlamenti pártnak. Nézzük a névsort.

Koltói Anna: A munkásmozgalommal kapcsolatban állt, mint minden baloldali gondolkodású ember. Ehhez képest sosem volt kommunista. Egy pártnak volt tagja, az MSZDP-nek, mint sok más olyan magyar akire egyébként sok millióan büszkék vagyunk. Azért meg már ne kiáltsunk kommunistát, mert valakit a nyilasok lőttek agyon.

Lukács György: Kommunista filozófus volt.

Hollós Korvin Lajos: Író, költő, novellista. Szakmáját tekintve orvos. 1945 előtt hat verses és elbeszélő kötetét adták ki. A Nyugat díjnyertes novellistája volt. Az igazi "bűne" az, hogy 1945 után a politika által is elfogadott író volt. De sok ilyen van ma a másik oldalon.

Pablo Neruda: A chilei mély szegénység ellen küzdő, kommunista gondolkodású, mellesleg, vagy nem mellesleg Nobel díjas költő.

Fényes Adolf: Az egyik legfényesebb példa. Annyiban volt kommunista, miszerint a tanácsköztársaság idején költözött haza Magyarországra. Addig nem is itt élt. 1945-ben meghalt.

Váci Mihály: Tekintettel arra, hogy felnőtté válása egy időben történ a világháború végével, így munkássága, csak a kommunista időkben folyt. Ezzel sokan vannak még így a mai politikusokkal is, oldaltól függetlenül. Súlyos beteg ember volt, aki a múlt rendszerben semmi mást nem csinált, csak dolgozott. A rendszerváltás után, tőle és róla kilenc kötet jelent meg.

Arató Emil: Baloldali gondolkodású ember, a MSZDP tagja. Mivel kilencven évet megélt, így a szocializmus idején is dolgozott Magyarországon. Ebben a rendszerben politikai vezető nem volt. Orvos, sportorvos volt. Évtizedeken keresztül szakmai vezető volt.

Bálint György: Élete 37 évig tartott, 1943-ban, munkatáborban halt meg. Életében semmilyen pártnak tagja nem volt. Humanista író, újságíró volt. A szocialista rendszerben semmilyen tevékenysége nem lehetett.

Teszársz Károly: Vasöntő munkás volt. Szakszervezeti vezető. Rövid ideig tagja volt a Szociáldemokrata Pártnak. 1916-ban meghalt. Ma is léteznek szakszervezetek. Amennyire ezek a vezetők kommunisták, hát annyira volt ő is az.

Madzsar József: Baloldali gondolkodású orvos volt, akit miután a Szovjetunióba emigrált, letartóztatták és az ottani börtönben meg is halt.

Ságvári Endre: Kommunista harcos volt.

Az elején azt írtam, hogy nincs teljes igazság. Nos a fentiekből látszik, hogy van a listában igazság, de egy két valósághoz, hozzácsapnak valótlanságot is. Ezt a módszert alkalmazták a kommunisták, amikor fizikailag megsemmisítették azokat az embereket, akik bármilyen okból terhesek voltak számukra.

Talán ideje lenne elszakadnunk ettől a viselkedés formától.

Most rögtön kellene valami okosat írni, de a nálam sokkal okosabbak sem tudnak évtizedek óta. Miért csökken a gyerekvállalási kedv évről-évre? Szeretünk arra hivatkozni, hogy ebbe a tragikus világba, ebbe az anyagi állapotba, ebbe a politikai helyzetbe bűn lenne a gyereket beengedni. Inkább ne is jöjjön. Én ezt nem értem. A világ ma sokkal vadabb és tragikusabb, mint akkor, amikor az én gyerekeim születtek, de sokkal békésebb, kiegyensúlyozottabb, egyszerűbb, mint akkor volt amikor én születtem. És hát a nyugdíjrendszert pont az fenyegeti igazán, hogy velem együtt rengetegen születtek. Az anyagi helyzet, és a politikai állapot ma lényegesn jobb mint amikor az én gyerekeim születtek, és össze sem lehet hasonlítani azzal az időszakkal amikor én születtem. Ez még akkor is érvényes, ha látjuk a mai politikai békétlenséget. Az én időmben csak azért volt egyszerűbb, mert összekacsinthattunk. Szavak nélkül is értettük egymást és egy kacsintásból értettük a közös ellenségről alkotott véleményt. Ez a tény. De akkor miért nincsenek gyerekek? Véleményem szerint a kiindulás a házasság becsületének elvesztése. A fiatalok nem akarnak házasodni, mert az élettársi kapcsolat is jó. Azt mondják: minek a papír, anélkül is szeretjük egymást. Nem, a papírra nem azért van szükség, hogy deklaráljuk a szerelmünket. A házasság egy eskü a felelősségvállalásra. De mit ér az eskü, a felelősségvállalás, ha minden különösebb ok nélkül bármikor felrúghatjuk. És rengetegen meg is teszik. Tömeges a válások száma. Ennyire rosszul választunk? Ez nem emiatt van. Nem vesszük komolyan az esküt. Pedig ez komoly, függetlenül attól, hogy csak egymás szemébe néztünk közben, vagy Isten színe előtt tettük azt. A gyereknevelésben biztosan segít a családi adózás, de a házasság becsületét és a gyerekvállalás fontosságát ez sem adja vissza. A felelősségtudatot a család iránt, a nemzet iránt, otthonról kell hozni és az iskolában kell tanítani. 

Mélyen hiszem, hogy a gyerekvállalás nem anyagi kérdés. Az adókedvezmény segít abban, hogy több pénz jusson a gyerekek minél igényesebb felnevelésére, de nem változtat a gyerekvállalási kedven. Tehát emiatt sajnos többen nem leszünk.

Van miről gondokodni.

Kormányunk sikeresen módosította az SZJA törvényt. Az említett sikeresség itt még nem cinikus, csak egy egyszerű ténymegállapítás. Sikeres volt, hiszen az előzetesen jelzett szándékaiknak megfelelően bevezették az egységes adókulcsot, és sikeresen megvalósították a hosszú évek óta áhított családi kedvezményt. Nem sajnálom egyetlen családostól sem azt a plusz pénzt amit ez a rendszer előteremt nekik, hiszen mindannyian tudjuk, hogy mennyibe kerül egy gyerek. Azt már nem tudom könnyen magamévá tenni, hogy a magas fizetéssel rendelkező emberek jövedelemnövekedését a kisebb fizetésűekkel fizettetik meg. Nem szeretem ezt mondani, de a kormány abszolut dilettantimusról tett tanubizonyságot. Minden ilyen intézkedés a választópolgárok megnyerését szolgálja. Jelen pillanatban, az egységes adó nyerteseinek a száma az SZJA-t fizetők, maximum 15%-a. Ez a teljes választó létszámnak (hasraütve) maximum 7-10%-a. Ha még azt is nézem, hogy ennek a létszámnak egy nagy része adócsökkentés nélkül is FIDESZ-es választó, a megnyerhető létszám a választók legfeljebb 3-4%-a. Ezért minden morális normát felrúgva előnyhöz juttatták a gazdagabb embereket a szegényebbekkel szemben. Nemrég a televízióban láttam egy riportot, ahol egy magas keresetű fiatalember már-már harciasan kiállt e mellett a rendszer mellett, kihangsúlyozva mennyire igaszságos. A következő kérdést tette fel, nem kis felháborodással: - Maguknak az a szolidaritás, ha több adót fizetek, mint az akinek kevesebb a jövedelme? Nos igen fiatal barátom, ez a szolidaritás. Ez az ami nincs a kormányunk egyetlen gondolatában sem és erre terelte azokat is akiknek lehetőségük lenne még szolidárisnak lenni. Ez még nem az én szégyenem. Az már viszont az én tehetetlenségem, hogy bár van két gyerekem, de már felneveltem őket. Ma már mindketten adófizető polgárok, tisztességesen dolgozó emberek. Azt mondják, a gyerekeseknek jár a kedvezmény. Én mi vagyok? Szégyenlem magamat, mert nem vállalok 54 éves fejjel újabb gyereket. szégyenlem magamat, mert nem vagyok meggyőződve arról, hogy fel fogom tudni nevelni, az adókedvezmény dacára sem. Azt ne nézze senki, hogy én elindítottam egy olyan vonalat, aminek eredménye képpen már unokám is van. Mert az én gyerekeim ilyenek. Nem baj, az én feleségem kibírja 75 ezer forint nettóból is. Nem baj, mi és még nagyon sokan kibírjuk adófizetéssel is.

Persze ha igaz magyar lennék és készítenék még egy-két gyereket, akkor nekem is járna a közösből. Persze ez nem a kormányunk szégyene, hiszen ők igaz magyarok.

Én szégyenlem magamat.

"Virágok közt veled lenni tudom szép volna kedvesem

 Virág sincsen, Te sem vagy már, miért hagytuk, hogy így legyen?"

Isten Veled Csaba! Én személyesen nem ismertelek, csak anyukádat. Róla tudom, hogy jó ember. A búcsúztatódon megtudtam, hogy Te is az voltál. Kár, hogy csak most, csak így ismerhettelek meg. Megtudtam, mennyien szerettek, milyen szépen emlékeznek rád, mennyi szép emléket halmoztak fel azalatt a néhány év alatt amit velünk töltöttél. Megtudtam, hogy nagyon szeretted az autókat és a száguldást. Mindenki azt mondta, ezzel együtt egy komoly megfontolt és rendkívül jó autóvezető voltál. Aztán mégis ez okozta a tragédiádat is. Tudom, ha hamarabb ismertelek volna elmeséltem volna, hogy amikor ennyi idős voltam, hogyan autóztam én. Akkor csak Trabant jutott, de hát akkor ez volt. Amit ebből ki lehetett hozni én megtettem. Minden kanyart két keréken vettem. Broadside-okat csináltam a város közepén. Helyben fordultam meg, füstölő gumikkal. Megtehettem. Akkor még alig jártak autók az utakon. Ha ma lennék fiatal, én is nagyobb veszélyben élnék. Nem hibáztatlak, de biztosan megpróbáltalak volna lebeszélni a sebességről. Egyszerűen bölcsebb lettem. Neked ez már nem adatik meg. Pedig nagyon nagy szükség lett volna arra, hogy majd később Te is elmondd miért nem érdemes száguldani. Ezt Te már nem teheted meg. De talán a példád megment másik fiatalt a trgédiától. Én akkor kezdtem visszakapcsolni, amikor egy kedves barátom a családjával együtt karambolózott. Ő még el tudta nekem mondani, hogy vigyázzak. Csodával határos módon megúszták a csattanást, de a barátom élete végéig vitte magával a keresztjét. Kívánom mindenkinek, hogy halálod figyelmeztetés legyen. Ha csak egy ember életét megmented, és ezt látod fentről, biztos vagyok elégedetten fogsz mosolyogni. Ha már így alakult, remélem fogsz mosolyogni még.

Isten Veled Csaba!

Meghozta a EU a döntést a médiatörvényünkről. Köszönjük, most már sokkal jobban érezzük magunkat! Tragikus volt, ahogy Orbán Viktor Miniszterelnök urat meggyalázták az Európai parlamenti ülésen. Már-már szántuk őt és nagyon sokan boldogan fogadták azt a harcos kiállást, amit értünk, magyarokért tanúsított. Persze ilyen helyzetben az emberek nem is próbálnak a háttérbe nézni.

Elég kellemetlen lehetett a magyar Miniszterelnöknek ez a helyzet, de azt azért mindannyian tudjuk, hogy Orbán Viktor mára már egy nagyon sokat próbált, edzett, nagy teherbírású politikus. Így akár előre tudva is felvállalhatta ezt a konfliktust. Ez egy igazi kutyakomédia volt. Előre meghatározott dramaturgiával zajlott le. Közben senki nem vette észre mit csinált a kormány a nyugdípénztárakkal, hogyan hozott olyan törvényeket, melyek a múltra vonatkoznak. visszamenőleg elveszik emberektől a törvényesen megszerzett pénzüket. Más kérdés, hogy a FIDESZ, az MSZP és a SZDSZ hogyan köthettek olyan szerződéseket, ami alapján ennyit lehetett-kellett kifizetni. Senki nem akarja észre venni, hogy mit csináltak közben az Alkotmánybírósággal. Közben senki nem beszélt arról hogyan fizetteti meg a gazdagabbakat a szegényektől elvett pénzből. Senki nem akarja észrevenni, hogy tandíjat vezet be, hogy vizitdíjat vezet be, hogy új adókkal bombázza az embereket, csak mindent másképpen hív. A tandíjat például "államilag támogatott férőhelyek csökkentése"-nek hívja. A vizitdíjat, "fizessenek az egészségtelenül élők"-nek. Az emberekre kivetett adót, válságadónak és bankadónak hívja. Olyan tevékenységekre vetette ki, akik semmilyen módon nem tudják eltüntetni a pénzüket. Közben arcátlanul a képünkbe törölte, nem engedi, hogy átterheljék ránk a költségeket. Miért, mit csinál? Mi lesz, ha mégis megteszik. Mi lesz, ha mégis egyszerűen üzleti viselkedést tanúsítanak a terhelt cégek. Nő a kiadás, akkor növelni kell a bevételt is. Ennyire egyszerű.

Hurrá! Helyére tettük a kormányt, megoldottuk a médiatörvény problémáját. 

Isten áldja a királyt, hogy gondoskodik rólunk pór népekről és nem hagyja, hogy ostobán azt csináljuk, ami egyébként jó nekünk!

Isten áldja a királyt, hogy utat mutat nekünk és nem hagyja, hogy arra tekeregjünk, amerre szeretnénk!

Isten áldja a királyt, hogy segít beosztani a pénzünket hosszú távra, hogy annyi nyugdíjunk legyen amennyit Ő szeretne adni nekünk!

Isten áldja a királyt, hogy segít beosztani a más pénzét!

Isten áldja a királyt, hogy segít elhinni nekünk, hogy ha másképpen hívunk valamit, az már más is!

Isten áldja a királyt, hogy megvéd minket azoktól akik minket szeretnének megvédeni.

Isten áldja a királyt, hogy általa megtanultuk, 50 évenként minden megismétlődik.

Isten áldja a királyt!